Hogyan vált Hofi a diktatúra „gőzleeresztő szelepévé"? Miért parodizálhatta Kádár Jánost, miközben közel állt az akkori politikai elithez?
Mező Gábor volt a Patrióta vendége, ahol Hofi Géza szerepéről és munkásságáról beszélgettek Dér Stefivel. A legendás humorista szerepe a Kádár-korszakban nemcsak szórakoztató, hanem politikailag is meghatározó volt. De vajon hogyan vált Hofi a diktatúra „gőzleeresztő szelepévé”? Miért parodizálhatta Kádár Jánost, miközben közel állt az akkori politikai elithez? És vajon tudatosan alakította-e a „kisember” karakterét, vagy a rendszer részeként működött?
Mező Gábor kutató, újságíró a beszélgetés elején kiemelte: Hofi remek komikus volt, amit nem is lehet és nem is szabad elvitatni tőle. Ugyanakkor a szerző elárulja, hogy rengeteg kritikát kapott, amiért munkája során a Hofi-jelenség mögé is megpróbált benézni, hiszen nagyon sokan szerették a humoristát.
Hofi Gézát a »szelepek« közé kell sorolnunk”
– szögezte le Mező, aki szerint Hofinak éppen elég volt az, hogy az egykori ÁVH-s Komlós János állt mögötte, mint mentor, mester, támogató és szerzőtárs. „Ennél erősebb bekötöttség nem kellett a Kádár-diktatúrában” – jegyezte meg Mező Gábor, hozzátéve, hogy a kései, egyre inkább átalakuló Kádár-rendszerben Hofi eszköz-szerepe nagyon fontos jelenséggé vált, akárcsak a Táncdalfesztivál, amivel „jóllakatták a népet”, valamint azt demonstrálták, hogy ez már nem a véres Rákosi-korszak.
„Ha az átlag ember egy rossz szót mondott, azt azonnal lejelentették, és nagyon komoly következményei lettek. Pontosan ki volt találva, hogy ki parodizálhatja Kádár Jánost.
Azt a Kádár Jánost, akitől az első Mercédesét megkapta. Ők ilyen viszonyban voltak, együtt jártak vadászni is – nagyon jóban voltak”
– magyarázta az újságíró, aki szerint azonban, ha jobban fülelünk, észrevehetjük, hogy Hofi szövegeiben valójában semmiféle valódi rendszerkritika nincsen, csupán arról beszél, hogy ezt a rendszert lehet kritizálni.
Mező szerint Hofi folyamatosan játszotta az egyszerű proligyereket, miközben nem volt az. Illetve azt is eljátszotta, mintha ő soha semmiről nem tudna valójában, mindent rátolt Kómlósra, ami a szerző szerint ki volt találva, éppen azért, hogy Hofi amennyire lehet, maradjon tiszta. „Nem csak én mondtam ki ezeket a dolgokat Hofi Gézáról, hanem már mások is (...) sőt, ő maga is kimondta” – jegyezte meg a újságíró.
Mező szerint egy Hofi-szintű tehetség bármelyik korban befutott volna, mert megvoltak a hozzá való képességei, de ha nem működött volna együtt az akkori rendszerrel, akkor vagy hallgatnia kellett volna, vagy emigrálnia. „De ő nem is akart más választást. Lehetett volna más választása, mindig van más választás.
Nem kell feltétlenül egy diktatúra bohócának lenni. Azért ne tegyünk már úgy. Ő meghozta ezt a döntést, és elég jól élt”
– fogalmazott Mező, aki szerint Hofi onnantól nem érezte jól magát, hogy jobboldali kormány lett Magyarországon, sőt, „sötét világként” jellemezte azt a korszakot, ahol már nem az ő elvtársai ültek a vezetői székben.
„Hofi félt. Félt attól, hogy lesz valami, hiszen ezek az emberek tudták jól, hogy ők mit tettek (...) Én nem véletlenül hívom ezt a korszakot rendszerváltoztatásnak a -váltás helyett, hiszen éppen a Hofi Géza-félék voltak azok, akik az összes területen átmentették magukat, úgy, hogy a hajuk szála sem görbült” – mondta az újságíró. Pedig Mező Gábor szerint a rendszerváltás után Hofinak voltak vállalhatatlan szereplései is, például, amikor élő adásban megtaposta a kacagányt,
vagy amikor a doni magyar hadseregről úgy nyilatkozott, hogy „Horthy temetésén sokan voltak-sokan voltak, de sokan még nem értek haza a Don-kanyarból”.
De arra is emlékeztet: Hofi a Fidesz politikusait is sokszor nagyon erősen – szó szerint gusztustalan stílusban – kritizálta, például emlékezetes, amikor arról beszélt, hogy Kövér László szájából sz*folyik. Mező szerint ilyet egészen biztosan nem engedett meg magának sohasem a Kádár-korszakban.
Mező a beszélgetés végén arról is beszélt, hogy szerint nem Hofi a csúcs a humorban, ugyan tehetséges, de nagyon mérgező is volt a társadalomra nézve.
Nyitókép: Sándor Katalin / MTI
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
A Fidesz frakcióvezetője szerint „aki oly szívesen idézi Antall Józsefet, annak érdemes tisztában lenni a rendszerváltoztatás szó jelentésével”.
Napjainkban a kommunista–liberális–globalista erők Brüsszelből magyar szövetségeseket találtak.
Hogy ne léphessünk ugyanabba a folyóba többször, mindig emeljük fel még létező mutatóujjunkat, ha valaki Ceausescut élteti: eddig és ne tovább! Ungváry Zsolt írása.
Őszintén, legalább a tükörnek ismerd be: igen, teljesen kivételezett helyzetben voltam a Kádár-diktatúrában. Igen, tehetséges voltam, de voltak rajtam kívül még tehetséges emberek, sőt, nálam tehetségesebb emberek is, akiknek az üzemi lap maradt.
Ezelőtt 43 évvel hunyt el a '48-as ágyúöntő székely leszármazottja. Egy magyar író, újságíró, aki az emigráció, és majdnem a világ legelső Gulag-krónikása lett.
Ennek azonban most kicsinek tűnik a valószínűsége.
Nyárias időre számíthatunk pünkösdkor.
