Nem lehet kétségünk: Az MCC Press kiadványa méltó megemlékezés Magyarország történetének legsötétebb napjaira

 Fotó: Unsplash

Soa 80. Szerk. Petri Lukács Ádám. Bp., MCC Press, 2024. 158 oldalon

A holokauszt 80. évfordulójára megjelent kötet első felében olyan magyar költők, írók és képzőművészek munkáit, életét mutatja be, akik a holokauszt áldozatai lettek. A következő szakaszban pedig a holokauszt budapesti túlélőinek tapasztalataival, majd pedig a magyar irodalom négy emlékeztető alkotásával zárul a kötet. Mint Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója beköszöntő soraiban jelzi,

A kötet többek között közli Bálint György publicista, költő, a munkaszolgálat áldozatának néhány írását. „Igazi humanista volt, sosem az egyes oldalak és ideológiák követelményei szerint formált véleményt. Nem értett egyet Füst Milán és Kosztolányi Dezső háborúra vonatkozó felfogásával, ugyanakkor rendkívül nagyra értékelte az Édes Annát. Írásaiban újra és újra megmutatkozik a perifériára szorultak vagy elutasítottak melletti pártatlan kiállás. Folyamatosan szót emelt a fasizmus ellen, bírálta a kapitalizmus szélsőségeit, és szinte profetikus előrelátással fogalmazta meg aggályait azokkal a társadalmi jelenségekkel kapcsolatban, amelyek mai életünknek már-már természetes velejárói”.

A kötetben szerepel Gelléri Andor Endre prózája is. „Szerénysége, aszkézise és nélkülözése ugyanolyan magával ragadóan póz nélküli volt, mint életélvezete. Kosztolányi Dezső a »tündéri realizmus« kifejezéssel írta le Gelléri magasztalásakor.” Gelléri munkáscsaládba született Budapesten, és gyakran fizikai munkából élt. A közvetlen környezetében élő emberek alapvető élettapasztalata volt a kiszolgáltatottság, ő pedig katartikus empátiával írta meg élményeiket. „Hősei arcára fagy a nedvesség, csikar a hasuk, hontalanul kerengenek Óbuda gyárkéményei közt, de egy nő pirosló mosolya, egy falat kenyér vagy egy slukk pipadohány felszabadítja képzeletüket, és hamarosan boldogító melegség járja át őket”. Gelléri Gunkirchenben, a tábor felszabadítását követően halt meg tífuszban.

1944 nyarán Sárközi Györggyel és Szerb Antallal együtt vitték munkaszolgálatra Fertőrákosra, majd Balfra. Halász Sárközivel közösen írt levelében számolt be Weöres Sándornak Szerb haláláról: „Kedves Sándor, most az egyszer nem irodalmi kérdésben fordulok hozzád, hanem nagyon súlyos egyéni kéréssel. Sáncmunkára vagyok beosztva Balfon (Sopron mellett), otthontól és minden utánpótlástól elzárva. Velem volt Szerb Tóni is, de sajnos csak volt; tegnapelőtt temettük el. Itt van Sárközi Gyuri is, aki majd csatlakozik kérésemhez: küldj valami pénzösszeget kölcsönképpen, amit alkalomadtán majd visszafizetünk. A legjobb lenne persze a természetbeni segítség, élelmiszer, csak félek, hogy a csomag elvész, pénzt állítólag inkább közvetítenek. Ne haragudj, hogy ilyen kéréssel zaklatlak, de igazán a legvégsőkről van szó. Előre is hálás köszönettel ölel Halász Gábor. Sanyikám, de profundis… Segíts rajtunk, ha lehet és ha tudsz. Ölel Sárközi Gyurka.”

A harmincas évek elejére bekerült a budapesti társasági életbe, kabaréval, színművekkel, filmforgatókönyvekkel keresett pénzt. Jellegzetes ponyváit a harmincas évek közepén kezdte írni ismert álnevén, P. Howardként. Ezekben új életet adott a kalandregény sematikussá váló műfajának. A pesti humor legjava fűti regényei zseniális párbeszédeit, lehetetlen fordulatait. Az Soa 80 szerint munkaszolgálata során, 1943. január 1-jén hunyt el, s ugyan veszteségi kartonján tényleg ez szerepel, de akik eltűntek, vagy nem tudták, mikor haltak meg, azoknak kartonjára egységesen ezt a dátumot írták be. Sokkal valószínűbb, hogy az éppen 82 éve történt a doni áttörésnél tűnhetett el. A kötetben Piszkos Fred történeteinek egyes részleteivel szerepel.

A könyvet túlélők elbeszélései (Szép Ernő, Heltai Jenő), illetve két vers (Pilinszky, Csoóri) és Kertész Imre egy beszédrészlete zárja. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az MCC kiadványa méltó emlékezés a holokausztra annak 80. évfordulóján.