Szlovák Júlia és magyar Rómeó, avagy feldolgozható-e az egyik színházi tragédia egy másik színházi tragédiával?

Nyitókép:  Herczegh Péter és Janka Balková a Rómeó és Júlia kassai próbáján. (Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)

„Könnyű dolgom van, ugyanis Janka nagyon egyszerűvé teszi, hogy halálosan szerelmes legyek belé. Ezért csak annyit mondanék, köszönöm annak, aki ezt a szereposztást készítette, várom a premiert, meglátjuk, ezúttal mi lesz a vége” – ezekkel a mondatokkal lopta el a show-t a Rómeót ezúttal is alakító Herczegh Péter azon a kassai sajtótájékoztatón, ahol a két teátrum vezetői bejelentették: kétnyelvű Rómeó és Júlia-előadásra készülnek, amelyben a Montague családot a budapesti, Capuletékat pedig a kassai társulat színészei alakítják. 

A január 17–18-án  előbb a szlovákiai városban, majd a májusi MITEM-en nálunk is debütáló Shakespeare-mű másik címszereplője, Janka Balková szintén óriási élménynek tartja, hogy együtt dolgozhat „a nagyszerű magyar kollégákkal”, beleértve a darab rendezőjét, Vidnyánszky Attilát is. 

„Színészként azt tartom a közös munka legnagyobb hozadékának, hogy megtanultam nem a fülemmel, hanem az egész testemmel odafigyelni. Ezt sokszor elfelejtjük a hétköznapi hajtásban, miközben nem szabadna” – mondta még a fiatal színésznő, miután Herczegh Péterrel előadták az erkélyjelenetet. És bár először elég furcsa volt a két nyelven való évődés, néhány perc alatt minden kétséget kizáróan bebizonyosodott:

Hasonlóan vélekedett Ondrej Šoth, a Kassai Nemzeti Színház (NKDE) igazgatója  is, aki szerint különösen fontos a szerelemről beszélni a mosatni nehéz időkben, amikor az egész Európát érintő geopolitikai változások mindannyiunk életére hatással vannak, amikor manipulálnak bennünket, kiüresítik a lelkünket és a hazánkhoz fűződő viszonyunkat.

„Lassan hiánycikké válik a szeretet és a szabadság, ez a mű viszont pont arról szól, hogy lehet ezeket visszahozni, és a gyűlöletet levetkőzni. Tudjuk jól, hogy a szabadságunk ott ér véget, ahol az általunk szeretett személy szabadsága kezdődik. Ezt kell fejben tartani, legyen szó Rómeó és Júliáról, két ellenséges családról vagy két ellenséges nemzetről; a Montague-k és Capuletek története akár egy muszlim férfi és egy zsidó nő, valamint a családjaik története is lehetne. 

– indokolta Šoth, sok más mellett miért érzi úgy, hogy egy gyerekkora óta vágyott álom vált valóra ezzel a különleges együttműködéssel.

Aminek akad azért előzménye is: a kassai színház balett-társulata már húsz éve vesz részt ilyesféle kooperációkban, felléptek többek között Győrben, Budapesten és Miskolcon. Talán ezt is megköszönvén a kassai igazgató különleges ajándékkal, egy tálca zserbóval érkezett a Vidnyánszky Attilával való első „munkamegbeszélésre” a magyar fővárosba.

Utóbbit nem csupán e kétségkívül hatásos antré, majd a hamar kiderülő gondolkodásbeli rokonság kápráztatta el, hanem a kassaiak szeretete, kedvessége, a korábban, a színházi olimpián már felvillantott komoly szakmai tudása is.

„Ondrejhez és a többiekhez hasonlóan nekem is boldogság van a szívemben. Mert az ember érzi, hogy jó ügyet szolgál, valami jó, valami igazi születik. A lényeg tulajdonképpen már megtörtént. Több mint három hete próbálunk Kassán, és közben rájöhettünk arra, amiben korábban is hittünk, 

E gondolat mentén igazi, szép történeteket lehet szülni, jövőt lehet álmodni. Személyes kapcsolatok is kialakulnak, nagy beszélgetések; létrejön a kommunikáció és létrejön a híd. Ennél gyönyörűbb dolog kevés van a: a világ legszebb darabjának közvetítésével érteni szót egymással” – fogalmazott Vidnyánszky Attila.

A budapesti Nemzeti Színház igazgatója nem titkolta azt sem, hogy más szempontból sem véletlen, hogy éppen erre a műre esett a választás. Azzal, hogy kissé más formában „újraszülik”, a saját, lassan hegedű sebeiket is próbálják valahogy gyógyítani a tavaly novemberben, éppen egy Rómeó és Júlia-előadáson történt súlyos baleset után.