Végjáték a Nemzetiben – ki és miért akarta elpusztítani a legendás színházat?

Pontosan hatvan év telt el azóta, hogy a budapesti Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat felrobbantották. A különösen barbár pusztítás okai a mai napig csak sejthetők. Az ország és a főváros akkori vezetői grandiózus városfejlesztési tervekre, szorosabban a metróépítésre, illetve az épület korszerűtlenségre hivatkoztak, ám a nép sokkal inkább gyanított politikai megfontolásokat a döntés mögött, mondván,

Annál is inkább gondolhatták így, hiszen a teátrum már az 1956-os harcokban is megsérült, ám akkor a forradalmi bizottság a helyreállítás mellett döntött, ami ideiglenes módon ugyan, de egy évvel később meg is történt.

Akárhogy is, Sarlós István, a Fővárosi Tanács bizottságának elnöke 1964. február 13-án televíziós nyilatkozatban jelentette be a Nemzeti Színház lebontásának szándékát. A robbantásra kicsivel több, mint egy évvel később – a hatalom cinizmusát jól érzékeltetve – éppen március 15-én került sor, annak ellenére, hogy rengetegen, köztük sok színész, így mások mellett Sinkovits Imre is tiltakozott a határozat ellen.

Budapest egykori ikonikus épületére, amely még Népszínház néven 1875-ben nyitotta meg kapuit, és 1908-tól működött benne a Nemzeti aktuális társulata, ma egyre kevesebben emlékeznek. A Nemzeti Filmintézet (NFI) Filmarchívumában most feldolgozott filmfelvételek viszont segítenek visszaidézni nemcsak az egykor a Blaha Lujza téren állt intézményt, hanem magát a korszakot is. 

Hogy a negyvenpercnyi, a Nemzeti utolsó hónapjait, a bontási munkálatokat, a robbantást és a romeltakarítást dokumentáló filmanyag mi célból készült, nem sikerült felfejteni. Annyi bizonyos, hogy a rendszerváltás után az egykori Könyves Kálmán körúti filmstúdióból került át az NFI Filmarchívumba,

Mivel a kádári kultúrpolitika kínosan került minden, az üggyel kapcsolatos állásfoglalást, a leginkább valószínű, hogy az akkori Mafilm egyik jóérzésű gyártásvezetője lehetett, aki fél éven át nyersanyagot és operatatőröket biztosított a teátrum utolsó időszakának megörökítésére. Utóbbiak munkája fekete-fehérben is lenyűgöző; érezhető megrendültséggel járták be a kamerájukkal a belső tereket és az épület közvetlen környékét.A dobozok fedele megőrizte a forgatás pontos dátumát is, a felvételek e szerint 1964. október 12. és 1965. február 17. között készültek, ez idő alatt a Mafilm munkatársai hat alkalommal forgattak a helyszínen

Végjáték a Nemzetiben címmel ezekből és az NFI gyűjteményében korábban őrzött mozgóképfelvételből állította most össze az NFI Filmarchívum azt a húszperces dokumentumfilmet, amelyet az első robbantás hatvanadik évfordulóján tett szabadon elérhetővé videómegosztó csatornáján.

részletesen bemutatva benne a most előkerült felvételeket is. Az összeállítás ezenkívül a Híradófilmeket és a kihagyott jeleneteket is használja; utóbbiak ugyancsak most bukkantak napvilágra az egykori MOVI-stúdió „snittbankjának” feltárásakor, és korábban soha nem látott, szívszorító képkockákat tartalmaznak az épület bontásáról is.

Mindezeken felül egy unikális amatőrfilmes képsor is szerepel benne az ’56-os forradalomból, amikor közvetlenül a Nemzeti mellett folyt a harc. Nem sokkal később, a beszakadt kupolájú épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, aki ezzel látványos emléket állított a forradalomban megrongálódott színháznak.

Amelynek hatvan évvel ezelőtt történt totális eltörlése hatalmas vesztesége a magyar kulturális örökségnek. Különösen arra gondolva, hogy ha ez nem történik meg, éppen idén ünnepelnénk a fennállásának 150. évfordulóját.

Nyitókép: A robbantás pillanata 1965. március 15-én. (Fortepan/Szalay Zoltán)