Nyitókép: Boríték nélkül – Téli képeslapok a boldog békeidőkből szabadtéri kiállítás nyílt a Csikós udvarban. (Várkapitányság)
„Aminek látszol, azt mindenki ismeri, de hogy mi vagy, azt kevesen ismerik föl” – olvasható egy 1899-es datálású képeslapon, a Csikós udvarban néhány napja látható Boríték nélkül – Téli képeslapok a boldog békeidőkből című kiállításon. Az újévi köszöntőlap központi figurája egy kéményseprő, de nemcsak a hozzá hasonló „füstfaragók” bukkannak fel a tizenhat nagy méretű installációban, hanem változatos színű és ruhájú Mikulások, kacérkodó krampuszok, „szalonczukkedlis” karácsonyfák, hintalovon mosolygó kisgyermekek, gombán ücsörgő manók és – szigorúan szülői engedély birtokában – korcsolyázó úrilányok is.
A levelezőlapok mindegyike üzenet a múltból; a rajtuk lévő képek és szimbólumok ugyanannyi izgalmas történetet rejtenek, mint a kezdetben a lapszéleken, majd a 2.0-s verzióban már a hátoldalon található, pár soros üzenetek. A 32 tablón nem csak ezeket szemlélhetjük meg a nagyítás miatt a szokásosnál alaposabban, szemügyre véve akár legapróbb részleteket is. A mellékelt rövid, még éppen befogadható magyarázatokból megtudhatjuk például, ki, milyen hatásra és mikor állította az első karácsonyfát Magyarországon – egyébként az óvodalapító Brunszvik Teréz, illetve báró Podmaniczky Frigyes édesanyja az 1820-as években –, mi köze van egymáshoz a krampuszoknak és a kicsapongó férjeknek,
és hogyan lett éppen „szalon” a csak nálunk, magyaroknál divatba jött, a karácsonyfára aggatott cukor.