Nyitókép és fotó: InterCom
Német Dániel, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása
Pedro Almodóvar idén töltötte be a hetvenötöt, és immáron több mint négy és fél évtizede alkot. Mondhatnánk, szégyenletes, hogy ez idő alatt csak egyetlen alkalommal nyert Oscart, a 2002-es Beszélj hozzámmal – és akkor is forgatókönyvíróként és nem rendezőként –, de a 174 nemzetközi elismerése bőven kifejezi a zsenialitását. Nem mellesleg olyan sztárok karrierjének elindulásában segédkezett, mint Antonio Banderas vagy Penélope Cruz. Ebben a korban és ekkora életművel a háta mögött teljesen természetes, hogy elgondolkoztatja az elmúlás; noha a legújabb filmjei kapcsán sem érezni a kiégésnek azon jeleit, mint például Woody Allennél az elmúlt évtizedben. Az idei Velencei Filmfesztiválon debütált A szomszéd szoba pedig amellett, hogy szőrmentén felvonultatja a pályafutására jellemző elemeket,
egyfajta szembenézés a halállal, és azzal, vajon mit hagy maga után az utókor számára.
A történet főszereplői, Martha (Tilda Swinton) és Ingrid (Julianne Moore) gyerekkori barátok, de idősebb korukra az élet elsodorta őket egymástól, majd amikor New Yokban találkoznak, kiderül, hogy előbbi gyógyíthatatlan beteg. Mivel méltósággal szeretne meghalni, a dark webről rendel magának egy eutanáziatablettát, és azt tervezi, hogy mielőtt bevenné, eltölt pár napot egy pazar vidéki házban, ahol semmi sem emlékezeti a múltjára. Ingrid belemegy, hogy vele tartson, Martha pedig gondoskodik róla, hogy az öngyilkosságban való segédkezés miatt barátnőjének semmilyen büntetőjogi felelőssége ne lehessen.