Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker cannes-i fődíjas alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy miközben szinte végig kiválóan szórakozunk, a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Nyitókép: UIP Duna
Anora egy fiatal brooklyni lány, aki esténként sztriptízbárban táncol, vagy hát persze nem csak táncol, hiszen a vendég annál jobban fizet, minél több kívánsága teljesül. Vanya egy fiatal orosz fiú, aki oligarcha apja pénzét próbálja minél gyorsabban és hatékonyabban elverni, mielőtt szülői parancsra visszatérne Oroszországba, hogy maga is beszálljon a kiválóan jövedelmező családi bizniszbe. Kettejük New York-i éjszakában való hirtelen egymásra találása lehetne akár egy tündérmese kezdete is a már ezerszer látott boldog véggel: a prosti néhány hét alatt jó útra tér, a hasonlóan léha erkölcsű aranyifjú pedig belátja, hogy bizony vannak a pénznél értékesebb dolgok. Sean Baker azonban nem lenne az, aki, ha nem csavarna jókorát a sztorin, arra koncentrálva, mi van a rózsaszín álomvilágon túl. Ez ebben az esetben pedig szó szerint is értendő, mert amikor a főhőseink úgy döntenek, hogy az intenzíven átszexelt és végigdrogozott kéthetes ismeretségüket egy hirtelen felindulásból megkötött Las Vegas-i esküvővel koronázzák meg, azt már a környezetük sem hagyhatja szó nélkül. Itt pedig beindul egy hihetetlenül felpörgő, egészen furcsa kanyarokat vevő ámokfutás, amelynek során időnként még vér is folyik, de hogy kié és miért, az maradjon inkább meglepetés.
A gazdasági buborékok alapja a félelem, hogy lemaradunk a nagy dobásról, amivel pénzt, presztízst és barátokat veszítünk. Az ünnepelt technológiai ötletek mögött legtöbbször nincs realisztikus terv, még a mesterséges intelligencia is csalódást okozhat – állítja a Szilícium-völgy sokat látott kritikusa.
Donald Trump fölényes győzelme új szeleket hoz a viharos európai vizekre: a békéért tett lépésekkel a magyar kormány európai pozícióját is alapjaiban változtatja meg. Kohán Mátyás írása.
Marija Zaharova világosan elmondta, mire számíthat a Nyugat.
Akár húszezer kiskorúról is szó lehet az ukrán ombudsman szerint.
25 ember megmondta, hát nem hiszik el? De az is kiderült, hogy a ruandai katonai diktatúra már-már paradicsomi jogállammá nemesült. Varga Mátyás Zsolt írása.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Ez a képviselőtök, tessék, szilvuplé – az ember, aki az Európai Parlamentnél csak a saját bajtársait nézi le jobban. Kohán Mátyás írása.
