A James McAvoy jutalomjátékát hozó amerikai mozi az elmúlt évek egyik legsokkolóbb európai filmje alapján készült: a remake korrektre sikerült, ám az alkotók meghunyászkodása miatt épp az eredeti mondanivalója veszett ki belőle.
Nyitó-és jelenetkép:UIP-Duna Film
Német Dániel, a Magyar Krónika munkatársa írása
A 2022-es dán–holland A látogatás szinte mindvégig igencsak feszült volt, igazán azonban a fináléja miatt vált emlékezetessé. Ez a filmtörténelem legnyomasztóbb lezárásainak egyike, olyan alkotásokkal végkifejletével vethető össze, mint a Nyomtalanul, a Hetedik vagy az Élve eltemetve.
A történet egy dán családról szólt, amely meglátogat egy holland famíliát, miután összebarátkoztak velük egy nyaralás során. Amint betoppannak az otthonukba, rögtön érezni kezdik, valami nem stimmel a vendéglátóikkal, és jól is sejtik; hamar veszélybe kerül az életük, és akárhogyan próbálnak lelécelni, a menekülési kísérleteik rendre kudarcba fulladnak. Christian Tafdrup rendezésének a sokkolás és a nyomasztás mellett komoly mondanivalója volt, tökéletesen illusztrálta,
hogy az elkényesedett, elpuhult, latte-avokádó fogyasztó nagyvárosi ember milyen tehetetlen, ha fizikai erőszakkal kell szembenéznie
– az üzenetet pedig meglehetősen lélekgyilkos módon adta át.
Annak ellenére, hogy a hasonlóan merész európai vagy ázsiai alkotások amerikai remake-jei általában felvizezik az eredeti művet, a látottak nehogy megfeküdjék a tengerentúli közönség gyomrát, a Szádra ne vedd esetében kifejezetten bizakodóak voltunk. Ugyanis James Watkins rendező az Eden Lake – Gyilkos kilátások című horrorral debütált, amely sok szempontból lényegében ugyanarról beszélt, mint A látogatás. Ebben szintén egy átlagos fiatal párnak kellett megtapasztalnia, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk, ha elhagyják a kényelmes civilizált, nagyvárosi környezetüket – esetükben egy brutális gyerekhorda jelentette a fenyegetést –, és ugyancsak sokkoló végkifejletet tartogatott.
Ezúttal azonban Watkins kezét valószínűleg erősebben megkötötte a stúdió, de szerencsére azért szó sincs arról, hogy teljesen kasztrálták volna az alapanyagul szolgáló filmet. A Szádra ne vedd nem is szolgai feldolgozás, amelyben csupán a színészeken és a helyszíneken – Hollandia helyett ezúttal az angol vidéken kerülnek bajba a hőseink – változtattak, hanem több ponton is átírták a forgatókönyvet, így alig két év után nem pontosan ugyanazt a történetet kell végignézünk újra.
A legüdítőbb újítás mindenképpen a humor, ezalatt azonban korántsem a térdcsapkodós, önfeledt vicceket kell érteni. Hanem végtelenül kínos és arcpirító szituációk sorozatát, ahogy a főszereplő pár próbál némi méltóságot kölcsönözni magának az őket végtelenül leuraló családfővel szemben.
Utóbbit egyébként James McAvoy egészen zseniálisan, elképesztő fizikumát is bevetve formálja meg.
Egyik pillanatban végtelenül tenyérbemászó, folyamatosan viccelődik, mint egy bizonyos idő után elviselhetetlen haver a házibuliban, de a téboly ekkor is ott pislákol a szemében, majd a hirtelen hangulatváltozásaival és dühkitöréseivel megfagyasztja a vért nem csupán a másik pár, de a közönség ereiben is.
A Szádra ne vedd részben az ő játéka, részben pedig a jól megírt párbeszédei és az ügyesen felépített csavarok révén végig képes fenntartani a feszültséget, mégis felemás ízt hagy maga után. Az eredeti rajongói valószínűleg igencsak fájlalni fogják a finálé megváltoztatását. Ami még bosszantóbb, hogy egy ponton ott volt a lehetőség egy hasonlóképpen emlékezetes és végtelenül cinikus lezárásra, az alkotók ezt nem lépték meg, ezáltal A látogatás mondanivalóját is áthúzták.
Azoknak, akik nem látták az eredetit, vagy képesek attól elvonatkoztatni, viszont kellemes élményt kínálhat a film, pláne, mert manapság hiánycikkeknek számítanak a hagyományos és valóban feszült amerikai thrillerek
– utóbbi ligában ez egy kifejezetten erős darab.
Hogy sikerül-e neki megtalálnia, azt nem árulhatjuk el. Azt viszont igen, hogy Deák Kristóf egész estés kamaradrámája, az Egykutya alaposan feltörli velünk a padlót.
Egy újabb vámot említett az amerikai elnök.
A harmadik Downton Abbey-mozi elsősorban a rajongóknak szól, de nekik nagyon.
A bemutatót megelőző, ún. premier előtti vetítésekre az összes jegy elfogyott egy hónappal a meghirdetett esemény előtt.
A ma kezdődő 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak magyar szempontból is erős a felhozatala. Itt debütál Nemes Jeles László és Deák Kristóf új mozija, és egész estés portréfilm rajzolja fel Bölöni László és Dargay Attila életét.
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
A miniszterelnök megdöbbentőnek és szégyenteljesnek nevezte az Európai Parlament keddi döntését.
Az informátor szerint egyértelmű, hogy Magyar Péter fogja megmondani, ki legyen a kiválasztott.
