Mi a helyzet most Bezzegromániával?
Miért küldték el a pékbe a teljes politikai elitet, ha egyszer a világ legfejlettebb országa lettek, lehagyva, lekörözve Magyarországot?
A remény festője, ez a remény viszont távoli és szinte elérhetetlen. Kétszázötven éve született Caspar David Friedrich.
Jó pár évvel ezelőtt láttam Caspar David Friedrich néhány képét Drezdában. Ősz volt, nagyokat sétáltam az Elba partján és az óvárosban. Ez az óváros nem igazi óváros, mert az szinte teljes egészében elpusztult 1945. február 13-án. A szövetséges légierő azon a napon bombázta le Drezdát, és a belvárosban szó szerint kő kövön nem maradt. Ami ma látható belőle, azt a háború után építették fel újra, Varsó óvárosához és számos német településhez hasonlóan.
Díszletek között sétáltam, és mindvégig az volt az érzésem, hogy egyúttal egy temetőben is. Szeretek ismeretlen városokban sétálni. Ilyenkor az ösztöneimre bízom magam, nem figyelem a térképet, nincsenek úti céljaim. Így keveredtem a Gemäldegalerie Alte Meisterbe is, ahol többek között Friedrich néhány festménye látható. Hallottam róla korábban, láttam néhány képét itt-ott, könyvekben, és olvastam Földényi F. László róla szóló kiváló könyvét is.