A technológiai fejlődés összmérlege negatív – bemutatták az új Kommentárt!

Fotó: Kommentár Facebook-oldal

Bemutatták a Kommentár új számát, amelynek témája az ember harca a technológiával. A beszélgetésen részt vettek Kepe Nóra társadalomtudós, Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME alapítványi elnöke és Kiss Viktor baloldali gondolkodó. A beszélgetést Horváth Szilárd vezette.

Kepe kiemelte: ahogyan kommunikálunk, meghatározza azt a módot, ahogyan gondolkodunk. A törzsi társadalomban a szóbeli érintkezés volt a meghatározó, majd írásban kommunikáltak, mára viszont újra visszatér a másodlagos szóbeliség. Ennek rengeteg jellemzője van: élő hagyományt teremt, a szóbeli érintkezés az alapja, próbálják a teret személyességgel megtölteni, másképp érzékelik a teret és az időt. De

Böszörményi-Nagy a Kommentárt méltatta, mondván: 

A sikeres technológiák tulajdonsága, hogy őrültségnek tűnik azzal szemben fundamentális kritikát megfogalmazni. Pedig érdemes megkérdőjelezni a szünet nélküli kommunikációt, hogy a csend eltűnt az életünkből. A dolgok nem a javukra változnak: a tévéről azt állították, hogy az elsődleges küldetése a tudás terjesztése és az oktatás lett, de ugyanezt mondták az internetről is. Ezért nem őrültség visszamenni az alapkérdésekhez.

Kiss szerint a technorealizmus nem azonos a technopesszimizmussal. 

Egy ilyen ellentmondás az eredmények és a következmények között feszül. Nem lehet azt mondani, hogy az emberiség nem jutott előre, ám eközben ennek árnyoldalai vannak. Az elmúlt kétszáz évben úgy fejlődött a technológia, hogy más célból fejlesztették, mint ahogyan bekerült a társadalmi közegbe. A technológiát a katonai igények és a piac fejlesztette, ám a társadalomba kerülve nem biztos, hogy jó hatást ért el. Lehet, hogy jó az atomenergia, de a dolog ott kezdődött, hogy ledobták az atombombát. A mikroműanyagok rontják a termékenységet, de közben nem tudjuk elképzelni az életet műanyag nélkül.

Kepe idézte, hogy a technológiai irodalomnak Csejtei Dezső szerint több értelmezése van. A legszűkebb értelmezése az eszköz, miszerint a kalapács egy munkafolyamat eszköze. De lehet elvek és identitás alapján is értelmezni. 

Ez az a technológiai értelmezés, ami miatt a találmányok átcsapnak fölöttünk, és nem tudunk műanyagmentes életet elképzelni, holott ez egy szabályozói kérdés.

Böszörményi-Nagy szerint 

Jó ugyan, hogy a turmixgép műanyagból van, de a meddőség olyan szinten nőtt a ’60-as évek óta, hogy a negatív mérleg teljesen egyértelmű. Ezt ellentmondásnak nevezni eufemizmus. A mobiltelefonnal ugyan könnyebben hívunk mentőt, de tömegesen vizsgálva a mobilok mentális hatása túltengően negatív, tehát a jótékony lehetőségek összege eltörpül. Olyan határokat léptünk át, amelyek után sajnos a társadalmi összehatás egyértelműen negatív. Ezt akkor is érdemes kimondani, ha semmi esély rá, hogy holnaptól ez megváltozzon.

Kiss hozzátette, hogy az emberképünk megváltozott, és ha realistán állunk hozzá, akkor már nem lehet visszafordulni a korábbi képhez. Az emberképünket átalakította a technológia az elmúlt kétszáz évben, egy technológia-központú emberképünk lett. 

és úgy tekintünk a minket ért kihívásokra, mint amelyeket ennek alapján szemlélünk és oldunk meg. 

Kiss Viktor szerint a korábbi emberkép jó kritikai irány, csak nem mindegy, hogy ezt 1920-ban vagy 2020-ban mondta valaki. Ennek ma nincs tétje: akkor van tétje, ha az egész emberiség kipusztul, és visszatérünk ebbe az állapotba. Ha találkozunk egy földönkívülivel, azt nem lehet visszadugni a palackba. Aki azt hiszi, hogy a Föld a világegyetemben egy szignifikáns hely, az el van maradva pár száz évvel.