A boldogság nem a pillanat derűje, hanem a célra talált élet biztonsága, az Istennel és az emberekkel való rendezett viszony.
Nyitókép: Shutterstock
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a boldogsága rajta kívül álló tényezőktől függ: pénztől, jó állástól, egészségtől és más hasonlóktól; csupa olyasmitől, ami végső soron a kiszámíthatatlan szerencse dolga. Van azonban valaki, aki váltig állítja, hogy a boldogság nem a véletlenen és nem is külső körülményeken múlik, hanem törvénye van, azaz mindenki elérheti, aki megszívleli azt.
Jézus tanítói működését a valódi boldogság meghirdetésével kezdte meg. A hegyi beszéd elején ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a boldogság még nehéz életkörülmények és szenvedések közepette is lehetséges. Ezzel ellentétben a mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól, bajoktól mentes életet, a hiánytalanságot jelenti, ami az ember számára mindig elérhetetlen. A Jézus által felrajzolt boldogságfogalom tehát egyáltalán nem egyezik meg a mi hétköznapi értelmezésünkkel. Sőt, mintha egyenesen ellentétes lenne azzal. Jézus szerint valami egészen más a boldogság, mint amit mi annak gondolunk. Magyarán egész életünkben hajkurászunk valamit, amiről azt sem tudjuk, micsoda.
Pietrelcinai Szent Pio alighanem a XX. század legmisztikusabb szentje. A kapucinus ferences szerzetes egyszerre volt egyszerű, szelíd ember, és olyan csodák tanúja, melyek messze túlmutatnak a hétköznapi tapasztalaton.
Az író, festő- és előadóművészt, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium vezetőjét egyebek mellett a romapasztorációról, Krisztus cigány hangjáról, a pokolról és az isteni fényről kérdeztük. Interjúnk.
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget. Francesca Rivafinoli írása.
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
Ha ez a csend, a szív csendje az igazi lakhelyünk, nem tévedünk el a világ zajában. Kocsi Lajos írása.
Az orosz elnök Von der Leyent is emlegette.
Azért vagyok kénytelen így eljárni bizonyos orgánumok esetében, mert az a sok éves tapasztalatom velük, hogy nem korrekten, nem valósághűen juttatják el a válaszaimat a nyilvánossághoz.
