Itt egy hatékony tipp Magyar Péter miniszterelnök úrnak, ha legközelebb megkímélné magát az önlejáratástól

Az emberben már-már erősödik a meggyőződés: a Mindenható Isten azért engedte ennek az országnak az élére pont Magyar Pétert, hogy egész szinteket lépjünk szelídségben, ellenségszeretetben, a másik elviselésében. Ez a valódi földi tisztítótűz: tud-e a polgár, illetve a politikus a permanens bicskanyitogatásra a „legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” felhívásnak eleget téve (helyesebben eleget tenni próbálva), juhként helytállni a farkasok között.

Nézzünk egy példát; miniszterelnök úrnál a szó.

– hangzik el a parlamenti közvetítésben a harmadik óra közepe táján.

Később erre még visszatérünk, de most tekerjünk előre 19 percet. Ismét a miniszterelnök beszél.

A performanszon nincs mit ragozni; izgatottan várjuk az utóéletét, illetve recepcióját – hic Rhodus, hic salta, most mutathatja meg minden független elemző, hajlandó-e vállalhatatlannak minősíteni a vállalhatatlant, vagy inkább lapít az öncenzúrázó-önfelmentő jellegű „nem most van itt az ideje” alapelv jegyében.

Hanem térjünk vissza az örökbefogadásos hamis dilemmára, azon belül is a vitapartnert lehazugozva, kioktatólag tett állításra, miszerint „senki nem akarja őket örökbe fogadni”, mármint a roma gyerekeket. Írjuk be a keresőbe, hogy orokbe.hu, és kukkantsunk bele a legutóbbi „babaköszöntőkbe” – olyan családok történetébe, ahová nemrég került adoptált kisgyerek.

– az örökbefogadók egy 37 éves pedagógus nő és 12 évvel idősebb férje; 2023-ban házasodtak össze, 2025 októberében mentek tanfolyamra, és még abban a hónapban meg is nézték a kisfiú aktáját; a procedúra azért tartott tavaszig, mert a nevelőszülő is nagyon örökbe akarta fogadni, gyakorlatilag versenyeztek a cigány csöppségért.

Következő interjú, április végéről: „Idén húszéves házasok leszünk, három örökbefogadott gyermekünk van”. Miért pont az a kislány érkezett a családba? „A fiaink vér szerinti testvére. Ennyi volt a kérésünk, hogy ha lenne tesó, akkor… Minden másban elfogadóak voltunk”.

Olvassunk tovább, 2026. március: „35 és 42 éves pár vagyunk. 15 éve alkotunk egy párt, lassan 8 éve vagyunk házasok. (…) Rengeteg vizsgálat és három lombikprogram után 2020-ban döntöttünk úgy, hogy elindulunk az örökbefogadás útján. Abban az évben határozatot szereztünk és 2021 augusztusában megérkezett az első kisfiunk” – származását nem említik, de kép van róla, Magyar Péter szíves figyelmébe.

De van ott egy 34 és 37 éves pár beszámolója is, akik egy vér szerinti gyermeket is nevelnek; tavaly májusban szereztek határozatot az örökbefogadáshoz, és négy hónap várakozás után egy vártnál fiatalabb, kórházban hagyott 2,5 hónapos babát kaptak; a kislányt korábban kiajánlották egy másik családnak, ahol nem tudták őt vállalni, így következett a sorban ez a (természetesen heteroszexuális) pár, akik saját gyermekükkel együtt az első perctől kezdve teljesen egymásra vannak hangolódva a kicsivel.

Nem folytatom.

Egyszer egy idős pap bácsitól hallottam azt a tippet, hogy ha irtózatosan idegesít egy embertársam és már szinte kicsúszna valami barátságtalan a számon, akkor azon minutumban mondjak el magamban érte egy fohászt. Kiváló tipp, beválik. Így aztán volna egy javaslatom: én most elmondok országunk vezetőiért egy imát; cserébe a piarista öregdiák, Mádl Ferenc keresztfia, amikor legközelebb szájára venné Pócs János nevét, inkább hallgasson el egy pillanatra, és mondjon magában egy rövid fohászt a fideszes képviselőért, vagy akár egy örökbefogadásra váró roma gyermekért.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs)