A családomnál nincs fontosabb – Balla Eszter a Mandinernek

Nyitókép és képek: Ficsor Márton

Számít az, hogy hova születik az ember?
Sokszor meghatározó, igen. De Szekszárddal kapcsolatban sajnos ki kell hogy ábrándítsalak. Valóban ott születtem, de egy pillanatig nem éltem a városban.

Hanem hol?
Egy közeli faluban, Kölesden laktunk ötéves koromig, a nővérem egy évvel idősebb nálam. A szüleim korán elváltak, és anyu nem akart egyedül maradni két kisgyerekkel a családi házban nehéz körülmények között, például az udvarból kellett behordani a fát. Ezért visszaköltöztünk oda, ahol ő felnőtt, Kaposvárra, előbb a nagypapámhoz, majd már a nevelőapukámmal együtt egy másik lakásba. A kezdetekről csak halvány emlékeim vannak, igazán kaposvárinak tartom magam.

Utólag szerencsés fordulat, ha az erős kaposvári színházi hagyományokat nézzük. Ez is benne lehetett a pályaválasztásban?
Direkt biztosan nem. Persze ott volt a helyi színház, szerettem az ottani előadásokat, de sokáig egyáltalán nem gondoltam rá, hogy színész leszek. Még akkor sem, amikor dráma tagozatra mentem a gimnáziumba. Egyszerűen követtem a nővéremet, aki nagyon szeretett oda járni, a frissen alakult suli tele volt fiatal, lendületes, jó fej tanárokkal. Jó ötletnek tűnt nekem is ezt választani, pláne mert amúgy is az a típus voltam, aki nem sok vizet zavar, hanem teszi szépen, amit mások mondanak. Mára ez kicsit megváltozott, szép lassan megtanultam érvényesíteni az akaratomat. Ez nem azt jelenti, hogy ne hallgatnék meg szívesen bárkit, vagy ne fogadnék el tanácsot, de már egyáltalán nem az van, mint régen, amikor csak úgy sodródtam a világban.