Alexiánus Testvérek – a betegek és idősek védelmezői, akik a horrortól sem riadnak vissza

Nyitókép: Alexiánus Testvérek

Az immár 800 éves Alexiánus rend megalapításának pontos dátuma nem ismert és konkrét alapítója sincs. A hagyomány szerint a gazdag római családból származó Alexius (363 körül – 417), lemondva a földi gazdagságról, a görögországi Edessában a hajléktalan koldusok életét élte és saját kis nyomorúságos alamizsnáját osztotta meg rászoruló embertársaival. Majd élete utolsó szakaszában visszatért Rómába, ahol családja házában élt aszkétikus, imádságos életet úgy, hogy a többiek nem ismertek rá a szakadt koldusban, és csak halála után derült ki, hogy szeretett fiúk volt az.

Mai fejjel talán nehéz felfogni ezt a fajta kegyetlenséget, amit ezek a szerencsétlen, magukra hagyott emberi lények elszenvedtek, de az amerikai Alexiánusoknál  tett látogatásom alkalmával szembesültem vele, hogy az emberi természet mit sem változott az évszázadok során. 

Voltam a számukra létrehozott, az amerikai misszió alapítójáról elnevezett Bonaventure menedékházban Chicagóban, ami egy életre szóló, meghatározó élmény lett számomra és erősített meg a hivatásomban.

A Katolikus Egyház mellett miért pont Alexiánus Testvérek? Miért választja valaki a rendet, ha jobban el akar mélyülni a vallásban?

Mi nem vagyunk egy „tudós” rend, nincsenek neves filozófusaink, teológus íróink és egy kivétellel pappá szentelt testvér sincs közöttünk. Az amerikai testvérek jelmondata (Ordinary Men Leading Extraordinary Lives – Hétköznapi emberek, rendkívüli életek) tökéletesen összefoglalja az „alexiánusság” lényegét. Sosem voltunk egy nagy létszámú rend, a hivatások számának drasztikus csökkenése minket is súlyt, de ami lenyűgöz, az a szolgálatok sokszínűsége, amivel a közösségeink válaszolnak a helyi kihívásokra.

Jelenleg  6 országban – Amerika, Fülöp-szigetek, Németország, Írország, Belgium – vannak házaink, teljesen különböző tevékenységeket végezve. Németországban kórházakat, pszichiátriai intézményeket találsz, míg az amerikai testvérek „outreach ministry” keretében élelmiszerrel, a mindennapi élethez szükséges eszközökkel próbálnak sátrakban élő hajléktalanokon segíteni. A legdinamikusabban fejlődő közösség a rendben az 1981-ben alapított  Fülöp-szigeteki misszió is a legszegényebb, leginkább rászoruló rétegeknek segít egészség központokkal és négy keréken közlekedő mobil „kórházakkal” olyanoknak, akiknek nincs pénzük semmilyen orvosi ellátásra.

Az ír testvérek pedig, akiknek kolostora Írország nemzeti kegyhelyén, az évente másfél millió zarándokot fogadó Knock falucskában található, vendéglátással, lelki vezetéssel várják az oda látogatókat, valamint a különböző addikciókkal küzdők testi-lelki gyógyításával is foglalkoznak.

Jártál külföldön, megnézted többek között az amerikai rendet is. Ahhoz képest milyen a magyar rendház? Itthon ugye idősek otthona is kapcsolódik hozzátok?

Ahogy a mondás tarja „Ahány ház, annyi szokás”. Szerencsére nem úgy működünk, mint pl. a gyorséttermi láncok, hogy itthon és mondjuk Amerikában, ha bemegyek az éttermükbe, akkor mindenhol ugyanazt a hamburgert kapom. Ami közös bennünk, az Szent Ágoston regulájának követése és hogy a testvérek az ideiglenes- majd örökfogadalom alkalmával a szegénység, tisztaság és engedelmesség (szerintem ezt a legnehezebb megvalósítani) hármas fogadalmára esküsznek fel. Életünk alappillérei az imádság, a szolgálat és a testvéri közösség megélése.

A jelenleg két szerzetesből álló magyarországi Alexiánus misszió fiatalnak mondható. 

Ahogy a magyar társadalom öregszik, egyre nagyobb szükség van idősotthonokra. Ezt látta meg a magyar alapító, Czébán József Ferenc (1941-2013), és választotta fő küldetésünkké az idősekről való gondoskodást. Ahogy ő mondani szokta: „a mi imádságunk a betegágy”.

Hogy látod a mai kort, mennyire jelennek meg az idők jelei? Mit javasolsz annak, aki érdeklődik a vallás és Jézus tanításai iránt, de még nem szánta el magát. Egyáltalán maradhat-e valaki tiszta manapság?

Ahogy már említettem az egész világban tapasztalható elvallástalanodás minket is érint, de ember legyen a talpán, aki ebben a széttöredezett világban megtalálja az igaz, örök értékeket. Az internet tele van hamis prófétákkal, mindenről találhatunk a saját véleményünket megerősítő gondolatokat és persze a szöges ellentettjét is. Úgy érzem, hogy az egyház szervezete is elöregedett, nem értjük és nem tudjuk megszólítani a mai fiatalságot, és nincsenek pozitív modelljeink, mai Jézusok, akiket követhetnénk.

Magam egyébként késői hivatás vagyok, nem titok, rendbe lépésem előtt nem gyakoroltam a vallásomat. Aztán volt egy pillanat amikor éreztem, hogy valami nagyon hiányzik az életemből. Beírtam a Google-ba, hogy magyarországi szerzetesrendek, és hát az Alexiánusok voltak az elsők a sorban. Biciklire pattantam, becsöngettem a kolostor kapuján és közöltem József testvérrel, hogy szerzetes akarok lenni, ennyi. (nevet) Azóta pedig eltelt 13 év és még itt vagyok.

A saját példámat látva azt hiszem, hogy a hit és a hivatás egy Istentől kapott ajándék,  nem a kiváltságosok privilégiuma, és sokszor az arra méltatlan, hibákkal, gyengeségekkel teli emberek kapják. Viszont az, hogy mit kezdünk az Istentől kapott tálentumokkal magunk és mások javára, már 100%-ig rajtunk áll, a mi felelősségünk. Szóval minden Istent keresőnek és magában papi- vagy szerzetesi hivatást érzőnek azt mondanám, hogy „Ne féljetek!”.

Nézed A kiválasztottak című sorozatot? Ha igen, mi a véleményed?

Nem vagyok egy up to date sorozatnéző, de ennek a szériának a gyanúsan jó híre engem is elért. Bevallom, én már annyi semmilyen, középszerű Biblián alapuló vagy inspirálta mozit láttam, hogy nem siettem a sorozat megtekintésével. Idén viszont, mikor kijöttek a részei magyar szinkronnal, elkezdtem nézni a sorozatot, és annyira magával ragadott, hogy egy ültő helyemben ledaráltam az első évadot. Nagy szavak, de számomra ez a legautentikusabb mozgóképi Biblia, ami valaha készült és a legjobb Jézus-ábrázolás, amit idáig láttam.

Beszédes a széria születésének közösségi finanszírozásból való létrejötte is és az alkotók nagyon okosan a sorozat formátumot választották. 

Valamint Jézusnak végre van humora. Az első évad nekem legemlékezetesebb pillanata a kánai mennyegzőn Jézus csodatétele volt. Ahogy ő maga reagál a saját tettére, az a szavak nélküli pár másodperc, számomra többet mondott, mint bármilyen magasröptű teológiai  tanulmány a témában. Ahogy hallom, a további évadok még jobbak is lettek, szóval nagyon várom a folytatást.

Ha már filmek, talán manapság már spoilerezhetünk, miszerint nagy horror-kedvelő vagy, sőt a Borzongás magazinban engem ért az a megtiszteltetés, hogy elvállaltál egy saját rovatot, ami A gonosz a filmvásznon címre hallgatott. Hogy jön össze a vallás és a horror műfaj? Hogy lehet hittel szeretni egy ilyen zsánert?

Na, jól lebuktam. (nevet) A '80-as évek agyonmásolt, hangalámondásos VHS mozijain nevelkedett gyermekként a filmek szeretete nekem örök szerelem marad. Nincsenek műfaji előítéleteim: Chaplin fantasztikus némafilmjeit, Fábry Zoltán szívbemarkoló drámáit vagy akár a Japán bombázása szülte Godzilla történeteit ugyanúgy tudom értékelni, mint olyan horror klasszikusokat, mint az Ómen vagy az 1973-as Az ördögűző. Ez utóbbival kapcsolatos érdekesség, hogy a regényt és filmet inspiráló eset 1949-ben történt egy fiatal fiúval, akinek ördögűzésére a  Saint Louis-i Alexiánus kórházban került sor.

Amúgy tudom ajánlani a 2016-ban elhunyt Gabriele Amorth atya, római egyházmegye  hivatalos ördögűzőjének magyarul is megjelent könyveit, amelyek kiváló teológiai alapozást adhatnak a téma iránt érdeklődőknek. (Az Egy ördögűző tapasztalatai elolvasása tényleg nagyon ajánlott. Olvasmányos és izgalmas betekintés egy olyan szakmába és világba, amit csak a horrorfilmekből ismerünk. – A szerk.)

A Biblia a jó és rossz, a sötét oldal és a fény örök harcát mutatja be nekünk. A kicsinyes emberi természet legsötétebb bugyraiba enged betekintést. Árulásokkal, megcsalatással, háborúkkal, gyilkosságokkal – közte ártatlan gyermekek tömeges lemészárlásával. Aztán az Újszövetségben Jézus színrelépésével megszületik az új remény az ember számára, életén és halálán keresztül példát adva nekünk a szeretet erejéről. Tulajdonképpen a horrorfilmek is ezekre a Bibliában megjelenített motívumokra alapoznak, erre a soha véget nem érő küzdelemre a gonosz és a jó között.

Én azt írtam nemrég egy nemzetközi, keresztény társasjátékos csoportban, mikor egy okkult társast hoztak fel, hogy nálam ez úgy működik, mint a horrorfilm. A horrorfilmek szerintem jók arra, hogy mélyítsék a kapcsolatunkat Istennel, sőt a gonosz természetét bemutatva még akár azokat is bevonzhatják, akik egyébként nem kerülnének közel a valláshoz. Erről mit gondolsz?

Egyetértek. Szokták mondani, hogy az ördög ereje abban áll, hogy elhiteti velünk, hogy nem létezik. És ez így van, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Magam is megjártam a földi poklot, de az őrző angyalom pár jó emberen keresztül kihúzott a karmaiból. Sokszor megbélyegzik a horror zsánert, mint valami sátánista, sötét dolgot, ami rossz irányba befolyásolhatja a nézőit – és persze ilyenek is vannak, de egy egész műfajra ezt állítani badarság. 

Egy jó horrorfilm igenis elindíthat bennünk egy belső reflexiót a saját életünkre és felkeltheti bennünk a hit éledező csíráit vagy elmélyítheti hitünket.

Létezik vallás és politika között kapcsolat? Lehet-e bármiféle biztos kötődést találni bármelyik oldallal? Egyáltalán maga a politika lehet egészséges és valóban a vallást tükröző platform?

Természetesen lehet és van is, csak az nem mindegy, hogy milyen ez a kapcsolat. Vegyük a magyar társadalmat. Végtelenül megosztott, ahol fanatizált csoportok feszülnek egymásnak, vitakultúra, mint olyan pedig nem létezik, és ezért pártoktól függetlenül a politika élet minden szereplője felelős. Nem elvek és értékek, hanem csupán érdekek állnak szemben egymással. A vallásnak viszont mindig az igazság, a szegények és elnyomottak oldalán kellene állnia. Egy egészséges világban a két oldal között egy egyenrangú együttműködő kapcsolat van, ahol az értékek és az érdekek egymást kiegészítve szolgálják az emberek javát. 

Ha ez az egyensúly megbomlik, a gonosz veszi át a hatalmat.