Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Magyarországon a támogatás meritokrácia-alapú, megtörtént a középosztály forradalma, alkotmányunkat pedig metafizikai alapokra helyeztük – hangzott el a konzervatív lap bemutatóján.
Nyitókép forrása: Kommentár Facebook-oldal
Bemutatták a Kommentár folyóirat legújabb lapszámát, melynek témája a “közérdek” volt. A bemutatón részt vett György László kormánybiztos, Fűrész Tünde, a KINCS elnöke, és ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, míg a beszélgetés moderátora Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája volt.
Békés Márton történész, főszerkesztő köszöntőjét követően Horváth rögtön azzal kezdte a beszélgetést, hogy
ma minden magyar családban három gyermeknek kéne születnie, hogy fenntartsuk a jó demográfiai mutatókat,
de mégsem ezt látjuk. Fűrész szerint 2020-ig alapvetően jelentős felívelő időszak jellemezte Magyarországot a családok szempontjából is, de a pandémiát követően ez megtorpant, és a háború csak rontott a helyzeten. Fűrész szerint hiba csak azt nézni, hány gyerek születik, mert a családok jóléte, mentális-lelki állapota is lényeges.
A visszaesés egész Európát jellemzi, a magyarok gyermekvállalási kedve összességében nő, de még így sem születik elég gyerek. Az, ami elkezdődött 2010-ben, remélhetőleg újból folytatódni fog.
Ifj. Lomnici kritizálta az értéksemleges, a metafizikával szemben álló alkotmányjogi felfogást.
A család védelme nálunk bekerült az Alaptörvénybe, ez nem klasszikus alkotmányjogi megoldás, és ezt a legtöbb magyar egyetemen nem is fogadják el.
Fűrész szerint az, hogy bele kellett írni az Alaptörvénybe, hogy az apa férfi és az anya nő, mutatja, milyen furcsa társadalmi helyzet állt fel. A családszociológia definíciója egyébként egyezik azzal, amit Magyarországon az alkotmányban rögzítettek.
Horváth utalt arra, hogy 2010-ben a legalsóbb jövedelmi kategóriába sorolt népesség a lakosság 45 százaléka volt. György szerint
létrejött a középosztály csendes, szelíd forradalma, ez egyben a normalitás forradalma.
A normatív tudósok szerint bármit kutatunk, le kell fektetünk, hogy mi az értékrendünk. A társadalomtudományokban pedig kialakult egy olyan pozitivista irányzat, amely szerint a tudománynak nem kell állást foglalnia értékek terén, ezzel a politika kezébe adja az értékrend meghatározását.
A kormánybiztos szerint
a politikán belül azok tudnak jóról és rosszról állást foglalni, akiknek erejük van,
és ők „tolják a képünkbe az abnormalitást”. A középosztály szélesítése közérdek, a közjót szolgálja. Arisztotelész szerint az a középosztálybeli, aki felépített valami az életében, az ilyen embernek van veszítenivalója, és van felelősségtudata is.
A középosztály megerősítésével megerősödik az az értékrend és életstílus, amelynek célja a jólét fenntartható növelése.
Ezzel szemben az amerikai választópolgárok válaszai alapján tíz év múlva, 14 százalékuk szerint biztosan polgárháború lesz Amerikában, 43 százalékuk szerint pedig nagy valószínűnek tartja ezt. Ott a társadalom esik szét, nem a jólét növelését nézik, a szélsőségek erősödnek, a gazdagok ultragazdagok lettek, a középosztály 50 éve sorvad, és az alsó rétegek jövedelmi helyzete sem javul, noha a GDP megduplázódott ez alatt az időszak alatt.
György szerint egyes közgazdászok azt mondják, vegyük el a gazdagoktól, és adjuk oda a szegényeknek. Ezt mi, Magyarországon kipróbáltuk a kommunizmus ideje alatt, de ez nem jó, mert elveszi az emberek motivációját, hogy tegyenek magukért.
Helyesebb hozzáállás, ha nem a gazdagoktól veszünk el, hanem a dolgozó, gyermeket nevelő, vállalkozó középosztálynak adjuk oda a pénzt,
ez 4000 milliárd forint minden évben, ez a GDP 5 százaléka. Utóbbi a következőkből áll össze: a családi adókedvezmények, az egykulcsos SZJA, a rezsivédelem, a CSOK, a babaváró, az ingyenes iskolai étkeztetés – és mindezt az kapja, aki gyereket nevel és dolgozik, tehát érvényesül a meritokrácia.
Fűrész szerint
ahogy nőtt a munkavállalási kedv, nőtt a gyermekvállalási kedv is.
A családpolitikánk munkaalapú, ergo nem alanyi jogon jár, a támogatások többsége valamilyen módon a munkához kötődik. A magyar családpolitika nem rászorultsági elvű és nem egyenmegoldásokat kínál. A középosztály egyik ismérve, hogy saját lakást birtokol. Ez a család mikéntjéből is adódik: a stabil házassághoz és gyermekvállaláshoz kell a saját otthon, ez az elköteleződés magas szintje.
Az otthonteremtési programnak hihetetlen gazdaságerősítő hatása volt, de a családépítést is támogatta. Ha valakinek saját otthona van, saját családja van, akkor ő egy „valahol-ember”, illetve erősíti a nemzethez való kötődést.