Amerikai zsidó rémálom

Nyitóképen: Palesztin és Che Guevara-zászló egy New York-i tüntetésen. Fotó: AFP / Selcuk Acar / ANADOLU 

Az átlagolvasót megdöbbentő hírek érkeznek az Egyesült Államok egyetemeiről. Több mint félszáz felsőoktatási intézményben történtek radikális zavargások Palesztina­barát egyetemista fiatalok részéről, a tüntetések egy része most is tart. Elfoglalják a kampuszt, törnek-zúznak, megfélemlítik – esetenként megtámadják – a zsidó vagy annak tűnő diákokat, az izraeliek és a cionisták (röviden: zsidók) bántalmazására, kiirtására szólítanak fel. Jelszavuk: „Globalizáljuk az intifádát!”

De mi is az intifáda? A kifejezés nagyjából lerázást jelent arabul, és az 1987–1993 és a 2000–2005 közötti terrorhullámokra utal, amikor palesztin szélsőségesek mintegy 1210 izraeli civilt gyilkoltak meg tizenegy év leforgása alatt, az izraeli erők pedig 4300 palesztin támadót. Ekkoriban történtek például az olyan „hőstettek”, mint Salhevet Pasz izraeli tíz hónapos csecsemőlány palesztin mesterlövész általi célzott agyonlövése Hebronban.

Ennek a terrorhullámnak a globálissá tételére szólítanak fel most a tüntetők. Értsd: a diaszpóra zsidóságát fenyegetik, azokat az amerikai, angol, bármilyen állampolgárokat, akiknek semmi közük Izraelhez vagy a gázai háborúhoz. A progresszív sajtó sietve megírja: ez nem népirtásra való felszólítás, a megszóltatott baloldali egyetemi oktatók és professzorok szerint a kettő között finom különbség van, tehát ismét a jobboldali média torzít. A „globalizáljuk az intifádát!” az új „Je suis Paris”, az új „I can’t breathe”.

Lehet nevetni az adott borostyánligás egyetem vezetésétől ételt és italt kérő, magát társaival eközben elbarikádozó, radikális feminista irodalomból PhD-ző, a médiának nyilatkozgató fehér hallgatólányon, de a történet ennél mélyebbre mutat. 2018. október 30-án Megmarad az USA a zsidóság mentsváraként? címmel írtam cikket a Mandinerbe az akkoriban történt pittsburghi zsinagógai lövöldözés kapcsán: „Az Egyesült Államokat a zsidóság ez idáig egyfajta utolsó mentsvárként kezelte. A pittsburghi támadás azt jelzi: valami végleg megváltozhat.” A cikkhez most sem tudnék sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Az USA-ra a zsidóság eddig egyfajta mentsvárként, a megdönthetetlen örök liberalizmus példájaként tekintett. Európa a huszadik században leszerepelt, onnan menni kell, de Amerika – mint Izrael – mindig tárt karokkal vár, ott nincs „zsidókérdés”.

A progresszív oldal viszont most csinált zsidókérdést. A baloldal felfedezte a faj fogalmát, egyesítette az elnyomás egyéb tengelyeivel (osztály, nem), és most a fehér keresztény protestánsok mellé megtették új elnyomó kasztnak a zsidókat. 1967 után csak a „cionistákra” és az „izraeliekre” koncentráltak, most már a diaszpóra zsidósága az ellenfél. Nem is rejtegetik szándékaikat, zsinagógákat támadnak meg, „zsidós arcú” ellenfeleket keresnek a tanteremben és a folyosón. A támadásoknak semmi közük Izraelhez, az amerikai zsidóságot akarják megfélemlíteni. Mindez azzal párosul, hogy október 7-e után egyre több zsidó gondolkodik el: talán Izrael sem tudja őket megvédeni. Úgy néz ki, a kelepce bezárult.

A radikális fekete hitszónok, Malcolm X beszélt régen arról, hogy az amerikai feketék nem tapasztalták meg soha az amerikai álmot, csak az amerikai rémálmot. Most úgy néz ki, az eddig biztonságban élő amerikai zsidóság is megtapasztalja azt a bizonyos rémálmot. Annak forrása nem (csak) az Amerikai história X által megénekelt vidéki szkinhedek. Úgy néz ki, a pofon baloldalról is érkezik, a woke fiatalság egyesült az arab és muszlim hallgatókkal, esetleg egy-két kósza neonácival, és most együtt próbálják rekreálni azt, amit az Ébredő Magyarok Egyesülete csinált a magyar egyetemeken kicsivel több mint száz éve. Woke, ébredők – a választott öndefiníció is hasonlít, s a végeredmény ugyanaz, a zsidó egyetemista arcán pofon csattan.