Víg125. Fikciós dokumentumfilm a Vígszínház 125 éves történetéről.
FOTÓ: MTVA / BIZOMÁNYOSI: RÓKA LÁSZLÓ
„Nehéz dolgunk volt, amikor úgy döntöttünk, hogy a 125 éves történetünket filmre visszük, nem véletlen, hogy az eredetileg tervezett kettő helyett csak négy hosszú részben sikerült. És még ez is kevés, hiszen a Víg története nemcsak egy teátrumé, hanem egy városé, Budapesté, sőt bizonyos szempontból az egész országé” – valahogy így fogalmazott az igazgató Rudolf Péter a Víg125 című, közel három és fél órás alkotás május 1-jei díszbemutatóján. Azt is elmondta, akad azért némi turpisság a dologban, hiszen a Vígszínház idén valójában már a 128. születésnapját ünnepli, ám 2020-2021 környéke nem igazán volt alkalmas rá, hogy egy ilyen volumenű vállalkozásba belekezdjenek. Mert hogy ez, már csak a befogni készült időtáv miatt is, valóban nagy vállalás volt, nem kétség, ahogyan az sem, hogy egy ilyen műhely nagyon is megérdemli, hogy a színház mint a pillanat művészetéből kiszabadulva legalább részben átmasírozzon a filmes forma kínálta relatív örökkévalóságba. Annál inkább is, mert a Szent István körúti intézménynek – már ami a régóta tartó és folyamatos működést illeti – kevés párja akad az országban. A kevesek egyike az abszolút rekorder Miskolci Nemzeti Színház, amely a mai Magyarország első kőszínházaként 1823-ban nyitotta meg kapuit, méghozzá Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című darabjával.
A KIX beszippant. A KIX fojtogat és otthagy a tehetetlenség fájdalmával. A pesti mélyszegénység gyerekeinek megrendítő „így jöttem” filmje ez, az ártatlanság elvesztéséé és az ítélkezéssel való szembenézésé. A kollektív felelősségé.
A szlovákiai magyarok legnagyobb közössége a DAC-szurkolóké, az egyesület a felvidéki magyarság megmaradásának és identitásának szimbóluma.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
A legbelsőbb Ázsia – Magyarok nyomában Mongolországban szívet melengető és olykor kifejezetten vicces alkotás, amely egyszerre villantja fel az emberi lélek mélyét, a keleti blokk keserédes közelmúltját, és még az is kiderül belőle, hol készül a legjobb magyar sonka Mongóliában.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Szombaton reggel, a Duna Arénában véget ért az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó pályafutása.
