Emma és Eddie úgy döntenek, Magyarországon adnak új lendületet az életüknek és a karrierjüknek. A fiatal amerikai OnlyFans-sztár házaspár budapesti hétköznapjait hét éven át filmezte Hörcher Gábor: az Emma és Eddie – A képen kívül egyszerre vezeti be a nézőt az új hullámos szexipar és a párkapcsolati erőszak világába.
Nyitó- és jelenetkép: Vertigo Média
***
Emma és Eddie Lovett szépek, fiatalok, Arizonából jöttek, és egyáltalán nem titkolják, miből élnek: az OnlyFans nevű online platformon árulják magukat és az együttléteiket. A már a tengerentúlon elkezdett vállalkozás fejlesztése érdekében döntenek az országváltás mellett,
mivel a szexiparban meglehetősen elterjedt vélekedés szerint Budapest a pornó egyik, ha nem a globális fővárosa.
És hát ugye a prostitúció is – korlátokkal ugyan – de legális errefelé, a magyar lányok meg elég dekoratívak, ami egyáltalán nem hátrány egy olyan kétszemélyes cég számára, amelyik modelliskolaként hirdetve magát castingolja a melléjük valamilyen formában beszállni vágyókat – nem, ebben az esetben szó sincs ártatlan, megvezetett hölgyekről, mindenki pontosan tudja, milyen típusú munkát várnak el tőle.
Ahogyan az első jelenetek testiség szempontjából egyáltalán nem szégyenlős képsorából a nézők is pontosan tudni vélik, mi vár rájuk az elkövetkező másfél órában: mélymerülés a webcamerás szex szomorú valóságába. Ezerszer elmesélt történet a csillogó felszín és az alatta tátongó üresség kontrasztjáról, gondolhatnánk, ha Hörcher Gábor rendező nem nyújtana ennél jóval többet: az elhúzott függöny mögött ugyanis a végére legkevésbé a szex és annak áruba bocsátása válik érdekessé,
sokkal inkább azon folyamat nyomon követése, hogy két, már alapból nagyon sérült ember hogyan teszi egymást még sérültebbé.
Mondjuk, az sem éppen érdektelen, ahogyan a film első felében részleteiben is feltárul a show business ezen sajátos ága. Amiből messze nem csupán a konkrét résztvevők – vagyis a kamera előtt minél több pénzért minél többet mutató nők és férfiak húznak hasznot –, hanem a megfelelő hátterű szobákat, lakásokat kiadóktól át az angoltanárokig sok mindenki; kifejezetten érdekes például az a jelenet, amikor Eddie és Emma stúdiót keresve az ehhez hasonló infrastrukturális kérdésekről beszélget egy teljesen átlagos külsejű fazonnal. Vagy ott vannak a „szakmai konferenciákat” és vásárokat követő grandiózus gálaestek, amelyeken kiosztják az éves best of díjakat – Emma arca külön tanulmány, amikor első alkalommal nem őket hirdetik ki a páros kategória győzteseként.
Ahogy telik az idő, Lowették aztán úgy lesznek egyre nagyobb sztárok, miközben a kifelé kényszeresen tökéletesnek láttatott kapcsolatuk egyre jobban szétesik – akárcsak külön-külön ők maguk is. Hogy mindez azért van-e, mert eleve két narcisztikus típusú, családi traumáktól terhelt személyiségről van szó, vagy a foglalkozásuk, az állandó látszódási kényszerben teljesen megszűnt intimitás és önreflexió hiánya torzította-e el őket ennyire, azt nehéz eldönteni. Akárhogy is, bár az ingadozó szimpátiánkat végül egyikőjük sem nyeri el (maximum a bátor szókimondásuk értékelendő) , mégis elég szívszorító látni, mit művelnek egymással; szavakkal és fizikailag is folyamatosan bántva a másikat. Ebben kezdetben a férfi tűnik nagymesternek, de szép lassan kiderül, hogy Emma sem kutya, ha a másik kigúnyolásáról, megalázásáról van szó.
A szavakkal kitétel ez esetben pedig különösen fontos, mert Hörcherék hét éven át forgatott, a készítők szempontjából is meglehetősen személyesre hangolt dokujában – az operatőr Becsey Kristóf –
kirajzolódik a párkapcsolati erőszak minden lehetséges stációja.
És világosan érthetővé válik, amire a mai napig sokan csak legyintenek („ha nem vernek, mi bajod lehet?”), hogy nem mindig a pofon fáj a legjobban. Ahogyan az is, hogy az ilyenfajta, mindent megmérgező függőségi játszmákból csak nagyon nehezen lehet szabadulni. Emmának és Eddie-nek ugyan hosszú idő, éppen a párkapcsolatok esetében kritikusnak mondott hét év után sikerül búcsút venniük egymástól, de ahogy nézzük az egyiket magányosan üldögélve az erkélyen, a másikat meg szétplasztikázott fejjel a leendő családjáról álmodozva, egyáltalán nem vagyunk biztosak a boldogabb jövőben.
Az Emma és Eddie – A képen kívül a Vertigo Média forgalmazásában április 25-étől látható országszerte a mozikban.
A Futni mentem nem akar több lenni, mint ami: feszes, kedves, szerethető vígjáték, amelyben nemcsak romantika, de humor is van. És nagyszerű színésznők, akik végre egészen természetesnek látszanak a nagyvásznon.
A szlovákiai magyarok legnagyobb közössége a DAC-szurkolóké, az egyesület a felvidéki magyarság megmaradásának és identitásának szimbóluma.
December 12-én új zenés magyar vígjáték érkezik a mozikba. A Hogyan tudnék élni nélküled? Demjén Ferenc slágereire épülő szerelmes, balatoni történet, amelynek fiatal tehetségek, többek között Marics Peti, Törőcsik Franciska és Ember Márk a főszereplői. Mutatjuk a legfrissebb előzetest!
Függetlenként csak a lelkesedés és esetlegesen egy bőkezű támogató jelenthet megváltást, Cibulya Nikol lelkesedését pedig nem érheti kritika.
Brutálisan indul, hogy aztán megható szabadulástörténetté kerekedve mindenkinek reményt adjon Till Attila új filmje. Az És mi van Tomival? egyszerre beszél az alkoholfüggőség bugyrairól, az érintettek és a hozzátartozók pokoljárásáról és arról, hogy nincs az a sötét, ahova ne sütne be néha a nap. Interjúnk.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A Bloomberg Intelligence szerint az európai államoknak át kellene lassan gondolni a kiadásaik prioritását. Vagyis el kellene vonni forrásokat máshonnan, és mindent a védelmi költségvetésekbe tolni.
Kutatások szerint az emberi tényező okozza az adatlopások közel háromnegyedét, amely nemcsak magánszemélyeket, de egész vállalatokat is érinthet. Emiatt kiemelt fontosságú a dolgozók képzése az online megtévesztésekről.
