Ahogy telik az idő, Lowették aztán úgy lesznek egyre nagyobb sztárok, miközben a kifelé kényszeresen tökéletesnek láttatott kapcsolatuk egyre jobban szétesik – akárcsak külön-külön ők maguk is. Hogy mindez azért van-e, mert eleve két narcisztikus típusú, családi traumáktól terhelt személyiségről van szó, vagy a foglalkozásuk, az állandó látszódási kényszerben teljesen megszűnt intimitás és önreflexió hiánya torzította-e el őket ennyire, azt nehéz eldönteni. Akárhogy is, bár az ingadozó szimpátiánkat végül egyikőjük sem nyeri el (maximum a bátor szókimondásuk értékelendő) , mégis elég szívszorító látni, mit művelnek egymással; szavakkal és fizikailag is folyamatosan bántva a másikat. Ebben kezdetben a férfi tűnik nagymesternek, de szép lassan kiderül, hogy Emma sem kutya, ha a másik kigúnyolásáról, megalázásáról van szó.
A szavakkal kitétel ez esetben pedig különösen fontos, mert Hörcherék hét éven át forgatott, a készítők szempontjából is meglehetősen személyesre hangolt dokujában – az operatőr Becsey Kristóf –
kirajzolódik a párkapcsolati erőszak minden lehetséges stációja.