Magyar Péternek most sem sikerült: csak színházra és álversenyre futotta

Sőt, hiába ígérte, hogy szakít az óbaloldallal, a nevek nem ezt mutatják.

Egykor a Pestet ellátó kertészek gazdálkodtak az itteni dűlőkön, most jó, ha látunk egy-két fát a kőrengetegben. Belevetjük magunkat Teréz és Erzsébet városaiba.

Nyitókép: A Lenin körút a Dohány utca felől 1968-ban, háttérben a Blaha Lujza tér neonjai
Fotó: Fortepan
Kevesen tudják, hogy Teréz- és Erzsébetváros egy városrészként indult a kőrengeteggé válás útján a 18. század végén. Utóbbi 1873-ban vált el szülőanyjától, s vette fel a császárné, Sisi nevét. Ekkorra azonban már alig maradt valami a pesti városfalon túli műkertészetekből. Az egykori zöldséges- és gyümölcsöskertek mind beépültek, s a dűlők nyomvonalán kialakultak az emléküket nevükben őrző közterületek. Kertész, Akácfa, Nagy Diófa utca, Rózsák tere. Furamód itt ma a legnagyobb a budapesti népsűrűség és a legkisebb az egy főre jutó zöld.
