A lovak között vagyok boldog igazán

2024. április 25. 00:03

Van úgy, hogy egy nap a lehető legrosszabbul indul, mégis a lehető legjobb lesz belőle. Mert beragyogja egy váratlanul jó találkozás, amitől az ember úgy érzi, a világ mégsem olyan rossz hely. Így történt velünk is, amikor Mikó Sándort látogattuk meg Cegléden. Portré a fiatal lóidomárról, aki az erőszak helyett a szabadságot választotta.

2024. április 25. 00:03
null

Nyitókép és képek: Ficsor Márton

„Ha a lovakat kérdeznénk, ők biztosan azt mondanák, hagyjuk őket békén, hadd éljék az életüket szépen, szabadon. De hát őket ugye nem lehet kérdezni, és nyilván nem is lenne reális, hogy a 21. században lovak kóboroljanak szerte a földön. Ezért 

a legkevesebb, amit tehetünk ezekért a csodálatos állatokért, hogy a természetüket figyelembe véve, odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel valahogy valamit visszacsempészünk nekik az ősi szabadságból”

 – ez az első, amit Mikó Sándor a lovakról mond, miután némi logisztikai újratervezést és annál több idegeskedést követően – egy fék meghibásodása miatt reggel gyorsan vonatra váltottunk – kissé csapzottan megérkezünk a ló­idomár ceglédi otthonába. Okos és világos szavak egy kedvesen határozott fiatalembertől, aki hiába csak a húszas éveiben jár, lókérdésekben meglehetősen tapasztalt; külföldről is egyre gyakrabban keresik a problémás egyedek gatyába rázására. Lósuttogó, mondhatnánk, ha Sanyi szeretné ezt a kifejezést. De nem szereti, mert a fogalomhoz tapadó romantikus-irreális képzetek éppen a módszere lényegéről terelik el a figyelmet.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 106 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!