Bármiről beszélhetek, és beszélek is – Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Mandinernek
„Az, hogy egy magyar ember a magyar közösségen túl az egész ország problémáira képes megoldásokat felmutatni, politikai értelemben kihagyhatatlan.” Interjúnk.
A haladó értelmiség a felvilágosodás kezdete óta szajkózza, hogy a vallásosság az erőszak melegágya. A modern, szekuláris állam ideálját éppen úgy erre alapozta, mint a népek és térségek „felszabadítására” irányuló háborúit. Kár, hogy már az eredeti állítás is tévedés.
A magát felvilágosultnak tartó értelmiség egyik meghatározó hittétele, hogy a vallásosság az erőszak, az egyének és közösségek egymással szemben tanúsított agresszivitásának a melegágya. Olyannyira fontos ideológiai építőkockáról van szó, hogy a nyugati társadalmak – a 16–17. századi Európa vallásháborúira hivatkozva – ezt használták fel a modern szekuláris állam legitimálására. Később ugyanez az elképzelés jelentette a politikai alapot a közel-keleti népek „demokratizálására” tett kísérletekhez is. Vajon alátámasztják-e a történelmi tények a hívőkkel és intézményeikkel szemben talán leggyakrabban megfogalmazott vádat?