Buda vára nem csak a turistáké, sőt: így telik meg kulturális élettel az ősi városrész
A magyar embereket célozza a Budavári Palota újjászülető kulturális élete.
A Dunától Budapest határáig tart, a harmada azonban külterület, erdő, völgy és vaddisznó: kalandozások következnek a II. kerület hegyein-völgyein.
Nyitóképen: Iskolai ünnepség Budán, háttérben a Rózsadombbal. Fotó: Fortepan / Ebner
A II. kerület csupa ellentét. Több mint harminc vadregényes nevű városrészből áll (Rézmál, Pasarét, Pesthidegkút, Pálvölgy), még sincs saját neve. Ez az egyik legnagyobb kerületünk. Már az őskorból, illetve Róma és a honfoglalás korából is vannak emlékei, de a boldog békeidők bérházakkal zsúfolták tele, elrejtve előlünk a régit.
Az ország „legmagasabb presztízsű lakóövezete” a Rózsadomb. Sokan ebből arra következtetnek, hogy az itt élők sznobok. Valójában a Bem-szobortól indult az 1956-os forradalom, s a Széna tér a leghősiesebb kiállások színtere volt. A Borbolya utcában élt a 130 éve született Nizsalovszky Endre jogtudós, akit 1956-ban az MTA főtitkárává választottak, majd utóbb megfosztottak egyetemi és akadémiai tisztségeitől. Kapcsolata a szomszédságában élő Mansfeld Péterrel a forradalom egyik szép története. Az idős professzoré, aki nem adja fel, és magányosan írt könyveivel végül nyugaton is hírnevet szerez, s a tizenéves fiúé, aki hófehér bőrű lányokról szeretne álmodni, de az életéért küzd. Azt mondják, Budapest egyik leghangulatosabb helye a Mansfeld park a város és a méltóságteljesen hömpölygő folyó panorámájával.