Megérteni egy cseresznyefát

„Ez a döntő mozzanat – írja –, otthon lenni és megérteni a természet, a biológiai sokféleség és a gondolkodás fontosabb összefüggéseit.” Mit akar, mit kedvel, mire vágyik a fa, mit kell tennünk, hogy a régi fajta, a szomolyai fekete, amiről Ambrus ír, nekünk ajándékozza termését? S ha mégse adja, hát elfogadni, hogy nem nálunk érzi otthon magát, nem azt a helyet kedveli, ahol mi élünk.

Otthon érzi magát, megajándékoz, kedvel, vágyakozik – így beszéli el a nyelv a fa „akaratát”. Az apró darabkákra törött világ összeillesztése ilyen nyelvi műveletekben zajlik. A rész helyett az egész tiszteletében, a puszta anyagelvűség helyett a belső megragadásában. Az újszerű, ezért meghökkentő metaforák használata mégis azzal a veszéllyel fenyeget, hogy komolytalanná teszi a komoly dolgokról való beszédet. Hogy a barlangnak szája, az üvegnek pedig nyaka van, megszoktuk. Ám ha valaki azt találja mondan