Másfél évszázad után teljesült álom – Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyílik a Városliget közelében

A Városliget mellett, a Klösz György egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb műtárgyegyüttese: a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye nagyjából hétszázezer darabot számlál. Az intézmény jelenleg alapítványi formában működik, de a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum új egysége lesz, 

A korábban irodaépületként funkcionáló, az idők során több mint háromezer négyzetméteressé alakított egykori Klösz-villát (Városliget fasor 49.) a Városliget Zrt. a közelmúltban megvásárolta, így a páratlan magyar fotótörténeti kollekció is a Liget-projekt keretében létrejövő kulturális intézményrendszer részévé válik.

 A 2025-ben megnyíló múzeumban több mint ezer négyzetméternyi kiállítótér mellett szakkönyvtárat, múzeumpedagógiai foglalkoztatókat és szakmai rendezvényeknek helyet adó előadóteret is kialakítanak. A gyűjteményhez tartozó műtárgyakat a szintén Liget Budapest projekt keretében megépült, 2019-ben átadott Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) őrzi majd.

Klösz György és a békebeli Budapest

Az ingatlan egykori lakója, Klösz György (Johann Justus Georg Klöss) fényképész, fotósokszorosító, nyomdaalapító a németországi Darmstadtban született 1844-ben. Eredetileg gyógyszerész volt, ám Bécsben megtanult fényképezni, kiváltotta az iparigazolványt, majd Pesten nyitott műtermet, fotósokszorosító üzemet, később nyomdát.  

Két társával 1866 körül ide, akikkel közösen fényírdát nyitottak a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán; ezt kis idővel később egyedül működtette. 1873-ban egyike volt annak a hat főnek, akik a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával bírtak, ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését, árulását. 1879-ben kőnyomdát hozott létre.

1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1:100 léptékben leképező panorámasorozatát. A Siemens és Halske cég megbízásából fényképezte az első pesti villamosokat. 1894-ben operatőrcsapatával Kossuth Lajos temetési menetét. A millenniumi kiállításról legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában.

 a magyarországi kastélyokat, a műtermeibe betérő személyeket és az itt zajló eseményeket. A városfényképezés magyarországi úttörője 1913-ban hunyt el, sírja a Kerepesi temetőben van.

2015-ben Budapest Levéltára a Fortepanon szabad felhasználásúvá tett 1500 századfordulós Klösz-fotót. Ezek azok a képek, amelyekkel a leggyakrabban találkozhatunk, ha a millenniumi Magyarországról van szó, a falinaptárak, képeskönyvek, könyvillusztrációk kihagyhatatlan illusztrációi. A levéltárban őrzött tizenhárom fényképalbum a Klösz György és Fia Grafikai Műintézet 1948. évi államosítását követően került az intézményhez. Ezek korabeli másolatokat tartalmazó mintaalbumok voltak, amelyek alapján a megrendelők választhattak.

A Klösz-hagyatékból jelentős mennyiségű és értékű anyagot (köztük eredeti üveglemezeket) őriz a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is, de ezen kívül is számos munkája található különböző köz- és magángyűjteményekben. 

 „Mindennemű fényképészeti művekből rendezett országos és állandó kiállítás”

A Klösz György egykori házában 2025-re létrejövő Nemzeti Fotóművészeti Múzeum létrejöttének fő célja, hogy a nemzetközileg egyik legismertebb és legelismertebb magyar művészeti ág, akárcsak Klösz sok év után úrafelfedezett életműve, ismét reflektorfénybe kerüljön. Megvalósításával a fotográfiai szakma által egy csaknem másfél évszázada megfogalmazott igény teljesül. Veress Ferenc fotográfus, az első szakmai lap alapítója 1881-ben a Budapesti Hírlap hasábjain tette közzé nyílt levelét, amelyben egy budapesti „mindennemű fényképészeti művekből rendezett országos és állandó kiállítás” létrejöttét szorgalmazta.

A fotómúzeum fővárosi elhelyezése kapcsán az elmúlt csaknem másfél évszázad alatt számos ötlet merült fel, ez idáig rendre kudarccal. A közgyűjteményi elhelyezés kapcsán is volt már kísérlet: 1957-ben, az akkor frissen alakult Magyar Fotóművészek Szövetsége lépéseket tett azért, hogy a már akkor is jelentős kollekció a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe kerüljön. A válasz határozott nem volt, mondván: „a fotóművészet nem tartozik a képzőművészetek körébe”. 

Több mint hétszázezer tétel, főleg magyaroktól

Több évtizedes hányódást követően a múzeum a 90-es évek elején, Kecskeméten, az egykori ortodox zsinagóga épületébe költözött, ahol a Magyar Fotográfiai Alapítvány fenntartásában, kevesebb mint háromszáz négyzetméteren működött. Tőle vette át az alapítói jogokat 2023-tól a Szépművészeti Múzeum. 

A gyűjtemény alapjait a Magyar Fotóművészek Szövetsége rakta le adományozás útján, a folyamatos anyaggyűjtés 1957 óta tart. Azóta több mint hétszázezer tétel gyűlt össze, ami így, együtt átfogó képet ad a magyar fotótörténet különböző korszakairól éppúgy, mint ahogy betekintést enged a nemzetközi fotóművészeti eredményekbe.

Az anyag egyik legfontosabb része a Magyarországról elszármazott fotográfusok, 

Ezen túlmenően azonban elsősorban az itthon alkotott és alkotó fotográfusok, fotóművészek tárgyait őrzik, életművüket feldolgozzák és bemutatják. A művészileg legmarkánsabb rész a két világháború közti magyar fotográfusokhoz köthető, de a kortársakat is folyamatosan gyűjtik.

Mélység, élesség, remekművek – kedvcsináló a Millennium Házában

Ebből a széles merítésből láthatunk kedvcsináló példákat február 12-től a városligeti Millennium Háza Neo Kortárs Művészeti Terében, ahol a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményének legfontosabb alkotásaiból nyílik kiállítás. A Mélység/élesség – Remekművek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című tárlaton a legismertebb magyar vagy magyar származású fotográfusok – többek között a fent említettek – művei mellett 19. századi fotográfusok világhírű külföldi fotóművészek és kortárs alkotók munkáival is találkozhat a közönség. 

A május közepéig látogatható, több mint 150 művet hét tematikus csoportban (Mozdulat, A város arcai, Arcok, Táj, Trompe-l’œil, Az erőszak arcai, Sorsok) felvonultató kiállítás nemcsak fotókat mutat be, hanem, felhívva a figyelmet a fotó mint médium eszközigényére is, különböző fototechnikai eszközöket, különleges fényképezőgépeket. 

A legkorábbi, itt látható papíralapú fénykép az Orbán Balázs által jegyzett Balán rézbánya Erdélyben című felvétele (1852 körül) lesz, valamint Rosti Pál 1857–1858 között, közép-amerikai utazásai során készült fényképei. A tárlaton erőteljes hangsúllyal szerepelnek a legfontosabb és legismertebb magyar kortárs fotográfusok, így például a válogatás legújabb, tavaly készült műve Korniss Pétertől származik.

Nyitókép: Kertész André: Víz alatt úszó. Esztergom, a Mala uszodában, 1917. augusztus 31. (Szépművészeti Múzeum)