Másfél évszázad után teljesült álom – Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyílik a Városliget közelében
2024. február 01. 17:39
A Városliget mellett, Klösz György egykori villájában kap végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb műtárgyegyüttese: a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum a tervek szerint 2025-ben nyitja meg a kapuit.
A Városliget mellett, a Klösz György egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb műtárgyegyüttese: a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye nagyjából hétszázezer darabot számlál. Az intézmény jelenleg alapítványi formában működik, de a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum új egysége lesz,
és 2025-ben mint Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyitja meg a kapuit a látogatók előtt.
A korábban irodaépületként funkcionáló, az idők során több mint háromezer négyzetméteressé alakított egykori Klösz-villát (Városliget fasor 49.) a Városliget Zrt. a közelmúltban megvásárolta, így a páratlan magyar fotótörténeti kollekció is a Liget-projekt keretében létrejövő kulturális intézményrendszer részévé válik.
A 2025-ben megnyíló múzeumban több mint ezer négyzetméternyi kiállítótér mellett szakkönyvtárat, múzeumpedagógiai foglalkoztatókat és szakmai rendezvényeknek helyet adó előadóteret is kialakítanak. A gyűjteményhez tartozó műtárgyakat a szintén Liget Budapest projekt keretében megépült, 2019-ben átadott Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) őrzi majd.
A kibővült Klösz-villa Budapesten, a Városligeti fasor 49.-ben (Fotó: Liget Budapest/Palkó György)
Klösz György és a békebeli Budapest
Az ingatlan egykori lakója, Klösz György (Johann Justus Georg Klöss) fényképész, fotósokszorosító, nyomdaalapító a németországi Darmstadtban született 1844-ben. Eredetileg gyógyszerész volt, ám Bécsben megtanult fényképezni, kiváltotta az iparigazolványt, majd Pesten nyitott műtermet, fotósokszorosító üzemet, később nyomdát.
Két társával 1866 körül ide, akikkel közösen fényírdát nyitottak a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán; ezt kis idővel később egyedül működtette. 1873-ban egyike volt annak a hat főnek, akik a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával bírtak, ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését, árulását. 1879-ben kőnyomdát hozott létre.
1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1:100 léptékben leképező panorámasorozatát. A Siemens és Halske cég megbízásából fényképezte az első pesti villamosokat. 1894-ben operatőrcsapatával Kossuth Lajos temetési menetét. A millenniumi kiállításról legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában.
Klösz György csaknem négy évtizeden keresztül fényképezte Budapestet,
a magyarországi kastélyokat, a műtermeibe betérő személyeket és az itt zajló eseményeket. A városfényképezés magyarországi úttörője 1913-ban hunyt el, sírja a Kerepesi temetőben van.
2015-ben Budapest Levéltára a Fortepanon szabad felhasználásúvá tett 1500 századfordulós Klösz-fotót. Ezek azok a képek, amelyekkel a leggyakrabban találkozhatunk, ha a millenniumi Magyarországról van szó, a falinaptárak, képeskönyvek, könyvillusztrációk kihagyhatatlan illusztrációi. A levéltárban őrzött tizenhárom fényképalbum a Klösz György és Fia Grafikai Műintézet 1948. évi államosítását követően került az intézményhez. Ezek korabeli másolatokat tartalmazó mintaalbumok voltak, amelyek alapján a megrendelők választhattak.
A Klösz-hagyatékból jelentős mennyiségű és értékű anyagot (köztük eredeti üveglemezeket) őriz a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is, de ezen kívül is számos munkája található különböző köz- és magángyűjteményekben.
Klösz György: Múzeum körút, Magyar Nemzeti Múzeum Kossuth Lajos felravatalozásakor. A felvétel 1894. április 1-én készült. ( Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.001)
„Mindennemű fényképészeti művekből rendezett országos és állandó kiállítás”
A Klösz György egykori házában 2025-re létrejövő Nemzeti Fotóművészeti Múzeum létrejöttének fő célja, hogy a nemzetközileg egyik legismertebb és legelismertebb magyar művészeti ág, akárcsak Klösz sok év után úrafelfedezett életműve, ismét reflektorfénybe kerüljön. Megvalósításával a fotográfiai szakma által egy csaknem másfél évszázada megfogalmazott igény teljesül. Veress Ferenc fotográfus, az első szakmai lap alapítója 1881-ben a Budapesti Hírlap hasábjain tette közzé nyílt levelét, amelyben egy budapesti „mindennemű fényképészeti művekből rendezett országos és állandó kiállítás” létrejöttét szorgalmazta.
A fotómúzeum fővárosi elhelyezése kapcsán az elmúlt csaknem másfél évszázad alatt számos ötlet merült fel, ez idáig rendre kudarccal. A közgyűjteményi elhelyezés kapcsán is volt már kísérlet: 1957-ben, az akkor frissen alakult Magyar Fotóművészek Szövetsége lépéseket tett azért, hogy a már akkor is jelentős kollekció a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe kerüljön. A válasz határozott nem volt, mondván: „a fotóművészet nem tartozik a képzőművészetek körébe”.
A leendő Nemzeti Fotóművészeti Múzeum (Fotó: Liget Budapest projekt)
Több mint hétszázezer tétel, főleg magyaroktól
Több évtizedes hányódást követően a múzeum a 90-es évek elején, Kecskeméten, az egykori ortodox zsinagóga épületébe költözött, ahol a Magyar Fotográfiai Alapítvány fenntartásában, kevesebb mint háromszáz négyzetméteren működött. Tőle vette át az alapítói jogokat 2023-tól a Szépművészeti Múzeum.
A gyűjtemény alapjait a Magyar Fotóművészek Szövetsége rakta le adományozás útján, a folyamatos anyaggyűjtés 1957 óta tart. Azóta több mint hétszázezer tétel gyűlt össze, ami így, együtt átfogó képet ad a magyar fotótörténet különböző korszakairól éppúgy, mint ahogy betekintést enged a nemzetközi fotóművészeti eredményekbe.
Az anyag egyik legfontosabb része a Magyarországról elszármazott fotográfusok,
mások mellett André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Martin Munkácsi, illetve Robert Capa fotográfiái.
Ezen túlmenően azonban elsősorban az itthon alkotott és alkotó fotográfusok, fotóművészek tárgyait őrzik, életművüket feldolgozzák és bemutatják. A művészileg legmarkánsabb rész a két világháború közti magyar fotográfusokhoz köthető, de a kortársakat is folyamatosan gyűjtik.
Martin Munkácsi: Peignoir könnyű szellőben. 1936. (Szépművészeti Múzeum)
Mélység, élesség, remekművek – kedvcsináló a Millennium Házában
Ebből a széles merítésből láthatunk kedvcsináló példákat február 12-től a városligeti Millennium Háza Neo Kortárs Művészeti Terében, ahol a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményének legfontosabb alkotásaiból nyílik kiállítás. A Mélység/élesség – Remekművek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című tárlaton a legismertebb magyar vagy magyar származású fotográfusok – többek között a fent említettek – művei mellett 19. századi fotográfusok világhírű külföldi fotóművészek és kortárs alkotók munkáival is találkozhat a közönség.
A május közepéig látogatható, több mint 150 művet hét tematikus csoportban (Mozdulat, A város arcai, Arcok, Táj, Trompe-l’œil, Az erőszak arcai, Sorsok) felvonultató kiállítás nemcsak fotókat mutat be, hanem, felhívva a figyelmet a fotó mint médium eszközigényére is, különböző fototechnikai eszközöket, különleges fényképezőgépeket.
A legkorábbi, itt látható papíralapú fénykép az Orbán Balázs által jegyzett Balán rézbánya Erdélyben című felvétele (1852 körül) lesz, valamint Rosti Pál 1857–1858 között, közép-amerikai utazásai során készült fényképei. A tárlaton erőteljes hangsúllyal szerepelnek a legfontosabb és legismertebb magyar kortárs fotográfusok, így például a válogatás legújabb, tavaly készült műve Korniss Pétertől származik.
Nyitókép: Kertész André: Víz alatt úszó. Esztergom, a Mala uszodában, 1917. augusztus 31. (Szépművészeti Múzeum)
Idén is útjára indult Magyarország legnagyobb dizájnszemléje. A Magyar Divat & Design Ügynökség (MDDÜ) koordinációjában megvalósuló, immár országossá vált Budapest Design Week tíz városban, közel kétszáz eseménnyel várja az érdeklődőket október 8. és 19. között.
Sőt, fenti kérdésre is közel megnyugtató választ kap, aki ellátogat a Light Art Museum (LAM) új tárlatára. A More Than Human azzal játszik, ami ma már talán nem is olyan távoli valóság: mi jön vagy jöhet az emberközpontú világ után.
Egy raktárban, feltekerve porosodott Barcsay Jenő monumentális szénrajza, ami nem csak a mérete és a kiemelkedő művészeti értéke miatt kuriózum, egy tragikus családi történetet is magába zár. A hét robusztus nőalakot ábrázoló, restaurált alkotás július 16-ától a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Jenő-életmű-kiállításán látható.
Fülig érő szájjal értékelték a lisszaboni döntetlent a magyar válogatott játékosai. Szoboszlai Dominik saját bevallása szerint teljesen elkészült az erejével.