A szép élet

Ez valójában a legkevésbé sem egyértelmű dolog. Hogy valaki „szépen” él. Szép helyen, vagy ha nem is kifejezetten szép az a hely, de – mondjuk – „jó”. Felkapott, elegáns, izgalmasan mondén. Ha belegondolunk, meghökkentő, hogy emberek elég önbizalmat éreznek magukban ahhoz, hogy a belvárosban lakjanak. Lakást béreljenek vagy vásároljanak a jónak mondott kerületekben, legyen kellemes kilátásuk, nap mint nap bájos városrészletekre, gondozott parkokra, rendben tartott környezetre vessék tekintetüket. Meglepő, hogy egyesek olyan sokat képzelnek magukról, hogy tényleg elhiszik: ők afféle belvárosi emberek. És ennek megfelelően viselkednek, alakítják ki a világnézetüket, az ízlésüket, a szokásaikat. Bennfentes hangon nyilatkoznak kedvenc helyeikről, mindentudóan igazodnak el a nagyvárosi élet forgatagában. Kell ehhez arc. Más módon nem egyértelmű dolog, másféle nehezen érthető önbizal­mat jelent, ha valaki – vegyük most ezt a példát – egy eszményi külterület lakója. Ha családi háza van, terasza, ahol nyári reggeleken sütkérezhet a napfényben, kertje, amit kitartó munkával felvirágoztathat. Van rokonszenves szomszédsága, akivel hébe-hóba válthat néhány szót, s vannak a környékén hangulatos utcák, amelyeken hétvégi délutánokon komótos sétákat tehet. És van az egy fokkal még „konkrétabb” élet, festői vidékeknek, meghitt kistelepüléseknek a bukolikus magabiztossága. A természetközelség, a csend, a nyugalom, ezek megélésének, értékelésének, élvezésének tudománya. Ami érthetetlen, az az, hogy valaki őszintén érezni és állítani képes: egy-egy ilyen hely neki a közege. Pontosabban és még inkább: hogy van neki közege egyáltalán. Magazinokban, portréműsorokban vagy a közösségi médiában látunk embereket otthonukban, legegyénibb, legsajátabb környezetükben. A nagy kérdés: elhisszük-e, nem csak lakcím szerint élnek ott, ahol a mellékelt szöveg szerint élnek. Hogy ők ténylegesen léteznek abban a környezetben. A megdöbbentő pedig az, hogy igazán soha nincs okunk kételkedni ebben. Nekik megy valami nagyon alapvető. Ami nekem…