Petőfi és a márciusi ifjak benne vannak az 1956-os forradalomban is, és nem túlzok, ha azt mondom, az ő lelkületük kellett a rendszerváltozáshoz is – mondja Szente Vajk író, rendező, színházi szakember, akivel hazaszeretetről, üzleti alapú színházról és gombfociról is beszélgettünk.
Miért pont a márciusi ifjakat állítja középpontba a Most vagy soha! című film?
Együtt ebédeltünk Rákay Philippel azon elmélkedve, hogy mennyi restanciánk van a magyar történelemmel szemben, és hamar arra jutottunk, hogy a márciusi ifjak mindenképpen idetartozik. Lassan száz éve készítünk hangosfilmeket, de még senki nem mesélte el a történetüket. Nekiálltunk. Ennek négy éve már, és a film márciusban a mozikba kerül. Olyan képsorai vannak, amelyek még minket is meglepnek, ezredjére nézve is.
Az alapkoncepció az volt, hogy ennyi idő elteltével végre levegyük a festménykeretből a márciusi ifjakat, mutassuk meg, hogy hús-vér emberek voltak”
Hogyan határozná meg az alkotást?
Történelmi kalandfilm, amely nem nélkülözi a fikciós jeleneteket. Az alapkoncepció az volt, hogy ennyi idő elteltével végre levegyük a festménykeretből a márciusi ifjakat, mutassuk meg, hogy hús-vér emberek voltak. Ott van például Vasvári Pál. Ő a magyar emlékezetben, mindennapokban csupán egy utcanév, pedig egészen különleges személyisége volt. Pest népszerű alakja volt, a nők kedvence, nem mellesleg egy hős. Vagy ott van Jókai Mór és legfőképpen Petőfi Sándor.