A középkori magyar városiasodásról szóló kétrészes sorozatunk interjúalanya Szende Katalin (1965) történész, a Közép-európai Egyetem (CEU) Középkortudományi Tanszékének tanára. Az első részben a tatárjárásig vettük át korai városfejlődésünk főbb vonalait, most pedig a mongol támadást követő forradalmi változásokat vesszük górcső alá.
*
A tatárjárás utáni 13. századot illetően a szakemberek „a városiasodás forradalmáról” beszélnek. Mit jelent mindez?
A 13. század elejétől valóban léptékváltás figyelhető meg a magyar városfejlődésben, de hasonló jelenségekkel találkozunk Közép-Kelet-Európa más térségeiben is.
Az igény belülről jelentkezett:
a II. András, „az Aranybulla királya”, majd fia, IV. Béla, „a második honalapító” és annak utódai alatt bekövetkezett politikai, társadalmi és gazdasági változások új városfejlesztési intézkedéseket tettek szükségessé.
Milyen változásokról beszélhetünk és kikre vonatkoztak ezek?
Ezek az átalakulások a lakosság minden rétegét érintették, a parasztoktól a nemesekig, beleértve az egyre gyarapodó városlakókat is. A változások közé tartozott a kereskedelem felélénkülése helyi, regionális és távolsági viszonylatban egyaránt.
Növekedett a kiszállítható áruk, elsősorban az élő állat és a nemesfém mennyisége, és a hazai piac vásárlóereje is.
Egyre nagyobb lett azoknak a lakosoknak a száma is, akik szabadon választhatták meg lakóhelyüket és akik számára vonzó volt egy újfajta, pontosan meghatározott jogok és a kötelezettségek szerint élő közösség tagjává válni.
A tatárjárás milyen szerepet „vállalt” a folyamatban?
A belső tényezők mellett természetesen nagyban
meggyorsította a változásokat
az 1241-42 évi tatárjárás és utóhatásai. A megszálló seregek sok régi központot felprédáltak, amelyek közül több sosem heverte ki teljesen ezt a csapást. Azok a korai városok azonban, amelyek jól illeszkedtek az új keretek közé, mint például Pest, Vác és Várad, hamar visszanyerték korábbi jelentőségüket.
Emellett az uralkodó számára világossá vált, hogy a mongolokéhoz hasonló esetleges újabb támadások kivédésére újfajta, lehetőleg kőfallal körülvett, erődített településekre van szükség, olyan lakossággal, amely maga is gondoskodni tud a védművek fenntartásáról és szükség esetén saját védelméről.