Miért kell mindig úgy beállítani a nőket, mintha mindig csak szenvedtek volna?

„Itt a nem emberek elleni rasszizmusos megszólalást most úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre. Valójában egy helyes kérdés van itt: a komcsi Donald Tusk kényszeríti rá a lengyel fejlesztőkre ezt a sok baromságot?

Na, de itt akkor nagy levegőt kell venni, mert rengeteg mindenről kell még beszélni. De kezdjük talán a nők középkori szenvedéseiről, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva nagyon nyomat most a lengyel fejlesztő cég. Tegyük fel a kérdést, hogy tényleg olyan rettenetes volt a nők élete a középkorban?

Jómagam nem vagyok történész, de tanulmányaim és olvasmányaim alapján a következőket biztosan tudom erről: A középkori nők társadalmi szerepe és ezzel együtt a szenvedéstörténetük nagyban függött az osztályuktól, régiójuktól és korszakuktól. Nyilván elsőként mindenki egy “parasztasszonyt” képzel el, mint középkori nőt. Ők annak idején, ahogy manapság is sok helyen, földeken dolgoztak, háztartást vezettek és gyerekeket neveltek. Vagyis olyan dolgot, amitől a belpesti moderneknek égnek áll a rasztájuk. Ez egyébként kemény fizikai munkával járt, de a család megélhetésében központi szerepet játszott, ezáltal fontos, megbecsült feladat volt, nem volt elnyomva senki.

Aztán ott voltak a nemesi nők: ők politikai szövetségek részei lehettek házasság révén, és néha jelentős hatalommal bírtak. Például régensként kormányozhattak. Sok dolgot el lehetne mondani róluk, de azt nem, hogy kimondottan szenvedtek volna, bár elképzelhető, hogy nem volt olyan vibráló az életük, mint a Nagymező utcában kirakott mellekkel szaladgáló tinédzsereknek. Bár nem is voltak annyira közönségesek.

Aztán tipikus középkori női szerep még az apácáké: vallási életet élve a középkori apácák tudományos és irodalmi tevékenységeket is folytattak, amelyek szellemi kiteljesedést nyújthattak. És mivel nekik csak az Isten parancsolt, és önként csinálták, amit csináltak, nehéz elképzelni, hogy szenvedtek volna, bár valóban kevés teret kaptak az önmegvalósításra a kolostorok falai között. Mert nem volt még OnlyFans.

Egyébként pedig a »szenvedés« fogalma szubjektív, és sokszor modern nézőpontból ítéljük meg a múltbeli mindennapokat, mi, akiknek az is néha gondot okoz, ha nincs valahol mobilnet.”

Nyitókép: Képernyőfotó

***