Budán élnek olyan idős asszonyok, akik apácaliliomokat nevelnek
Ha a 8-10 éves gyerek megdicséri a virágot és a lekváros kenyeret, neki ajándékoznak egy budai lakást!
Kereszténnyé lett törökök, száguldó postakocsik és pesti csendes tágasság: ilyennek látták Magyarhon ikerfővárosát az 1700-as évekbeli utazók.
A Váci utca 43. szám alatti bérházon öles tábla hirdeti, hogy 1714 novemberében errefelé pihent XII. Károly svéd király, aki pár nap alatt vágtatott át a kontinensen hazafelé. Budapest krónikásai gyakran említik az epizódot, megjegyezve, hogy valójában nem lovon, hanem postakocsin ült. Ritkán hallani viszont tőlük arról, hogy a kortársak két útjáról tudtak. A királynak nehéz kamaszkora volt. Hadakozott a dánokkal, a lengyelekkel, az oroszokkal. 1709-ben pórul járt, török fogságba esett egy oroszok elleni hadjáratakor. Öt évig élvezte a vendégszeretetet saját költségen, pesti sietségét szökés indokolta. Bár inkognitóban járt, a fél világ tudott az utazásáról, hiszen az áthaladáshoz útlevélre volt szüksége. A hívei is utazgattak fel-alá, hol elébe, hol utána. Ezért történt, hogy Aubry de La Mottraye francia utazó, kereskedő is többször megfordult Pest-Budán, s értékes leírást hagyott hátra. Téres, de elhanyagolt helynek írta le Pestet, gyengébbnek Budánál. Dicsérte a görögök szép templomát, a budai meleg fürdőket és a pompás, kupolás mecsetet, amelyet templommá alakítottak. Látta az 1686-os ostrom nyomait, s hogy Buda a töröktől és a némettől sokat szenvedhetett. Szólt arról is, hogy Buda alsóvárosát rácok, németek, örmények, sőt néhány keresztény hitre tért török lakja.