Így foglalta el Bem József karácsonykor Kolozsvárt – történész a Mandinernek

Bem Józsefet a magyar szabadságharc egyik legtehetségesebb hadvezérének tartja a szakma: a lengyel katona az erdélyi parancsnokság átvétele után „csodát tett” a pocsék helyzetben lévő magyar sereggel 1848 telén, majd bravúrok sorát bemutatva pár hónap alatt kikergette a császáriakat Erdélyből.

A hadvezér személyéről és Kolozsvár karácsonyi elfoglalásának 175. évfordulója alkalmából most a Bem-szakértő Kovács Istvánt, József Attila és Príma Primissima-díjas költőt, történészt kérdeztük.

*

Mi jellemezte Bem tábornok személyét, milyen újításokat hozott, mik voltak az erősségei?

A kockázatvállalás bátorsága. Ez határozottságot feltételezett. És egyben azt is jelentette, hogy – ha a helyzet úgy kívánta – sem a saját személyét, se a katonáit nem kímélte. Az erdélyi működése alatti szűk háromnegyed esztendőben gyakran kívánta úgy a helyzet, ám a kockázatvállalás nem volt egyenlő a felelőtlen hebehurgyasággal: átgondolt számításainak részét képezte, amely nem zárta ki a kudarcot. 

E vonatkozásban rokonszellemek voltak Görgeivel. 

Mit jelentett mindez a gyakorlatban, a harctéren?

Feljegyezték, hogy az osztrolenkai csata napján, 1831. május 26-án, amikor lovasütege szinte mindvégig tartalékban állt, egész nap a Narew folyó lengyelek felé eső lapályát mérte föl jegyzeteket készítve a vizenyős talaj járhatóságáról. Ennek akkor vette hasznát, amikor az orosz gyalogság a szétzilált lengyel zászlóaljakat üldözve átkelt a folyó hídján, s elárasztotta a Bem által felmért terepet. 

Amikor az utolsó órában végre parancsot kapott lovasütege bevetésére, pontosan tudta, mit kell tennie. A korábban kijelölt pontokon – mit sem törődve, hogy a szétszóródott orosz gyalogosok közé ékelődik be – felállított ágyúival hatásosan tűz alá tudta venni a hidat, ezzel feltartóztatta az oroszokat. 

Rövid idő alatt 250 lövést adott le, de ezalatt a hatszoros-hétszeres túlerőben lévő orosz ütegek letarolták a lövegeit. 

Ezzel lett híres: „Osztrolenka véres csillaga”.

Mi vezetett nagyvonalakban a kolozsvári bevonulásig?

1848. november végéig a szervezetlen erdélyi haderőt, amely nagyobb részt tapasztalatlan nemzetőri zászlóaljakból, népfelkelőkből állott, a császári csapatok kiszorították Erdélyből. Ha csak ezek álltak volna Bem rendelkezésére, amikor Kossuth december 1-jével kinevezte az erdélyi hadsereg parancsnokának, a kudarc számára is elkerülhetetlen lett volna. 

Az Országos Honvédelmi Bizottmány azonban jelentős erőket küldött Erdélybe Bemmel, így, miután 

11500 gyalogossal, 1400 lovassal, valamint 24 ágyúval rendelkezett a Csucsától Nagybányáig húzódó fronton. Vagyis fölényben volt a császári haddal szemben, amelynek egy dandárát lekötötte a be nem hódolt Háromszék. 

Igaz, az erdélyi osztrák hadtestet a román felkelők nagy tömegei támogatták, de a reguláris honvédcsapatokkal szemben ekkor még nem képviseltek nagy harci értéket.

Mi volt Bem hitvallása a szakmájáról?

Talán ez: a katonát táplálni kell, hogy bírja a strapát. Ennek szellemében nagy gondot fordított serege élelmezésére. 

Ennek megszegését a legszigorúbban megtorolta.

Ezen kívül anélkül, hogy az erőviszonyokkal pontosan tisztában lett volna, tudatában volt, hogy a győzelmet meglepetéssel, villámgyors manőverekkel biztosíthatja akár a túlerő ellenében is, vagyis katonái „erőltetett meneteit” is jutalmazandó harci cselekményként értékelte.

Hogy zajlott a kolozsvári karácsony 1848-ban?

Kolozsvárt Bem voltaképpen már egy héttel azelőtt bevette, hogy ténylegesen 

December 18-án és 19-én az erdélyi hadsereg Riczkó Ignác ezredes parancsnoksága alatt álló I. dandára ugyanis megakadályozta azt, hogy a császári had főerői Csucsánál áttörjék a magyar védelmi vonalat. 

Az addig győztes osztrákok visszavonultak. Egy nappal később Czetz János dandára mért Zsibónál vereséget egy császári ezredes csapataira, aki Désig hátrált, ahol megpróbálta feltartóztatni Bemet. 

Az eredmény az volt, hogy a lengyel honvédtábornok december 23-án este megírhatta első győzelmi jelentését Kossuthnak: „Dés a kezünkön van.”

Akkor hát kellemes ünnepi sétává szelídült a város bevétele? 

Kolozsvár előtt – ahogy Czetz írta – 

hogy néhány száz foglyot s poggyászaik egy részét visszahagyva sietve Tordára húzódtak. Bem karácsony első napján a lakosság lelkes éljenzése közepette harc nélkül bevonult a városba. 

Mi lett a hadjárat vége, aminek Kolozsvár bevétele volt az egyik állomása?

Az osztrák főerő Tordára, a becsvágyában megtépázott Karl Urban dandára pedig Besztercére vonult vissza. Bem, miután a zömmel kolozsvári fiúkból álló 11. honvédzászlóaljat négy század huszárral és egy ágyúüteggel Czetz parancsnoksága alatt Tordára küldte, ő maga 3600 gyalogossal, 860 lovassal és három ágyúüteggel Urban üldözésére indult, akire előbb Bethlennél, majd Besztercénél mért vereséget és kiszorította Erdélyből. 

Győzelmi jelentését január 5-én már a bukovinai Dorna Vatrából írta. Felsorakozott csapatait tömören így köszöntötte: 

Vagyis teljesítette Kossuthnak tett ígéretét, miszerint attól számítva, hogy az erdélyi hadsereg fölött ténylegesen átveszi a parancsnokságot, három héten belül felszabadítja Felső-Erdélyt.

Nyitókép: Bem József 1830-ban