December 18-án és 19-én az erdélyi hadsereg Riczkó Ignác ezredes parancsnoksága alatt álló I. dandára ugyanis megakadályozta azt, hogy a császári had főerői Csucsánál áttörjék a magyar védelmi vonalat.
Az addig győztes osztrákok visszavonultak. Egy nappal később Czetz János dandára mért Zsibónál vereséget egy császári ezredes csapataira, aki Désig hátrált, ahol megpróbálta feltartóztatni Bemet.
Az eredmény az volt, hogy a lengyel honvédtábornok december 23-án este megírhatta első győzelmi jelentését Kossuthnak: „Dés a kezünkön van.”
Akkor hát kellemes ünnepi sétává szelídült a város bevétele?
Kolozsvár előtt – ahogy Czetz írta –
szívós küzdelemre voltak felkészülve, de a császáriak annyira zavarba jöttek Bem váratlan megjelenésére,
hogy néhány száz foglyot s poggyászaik egy részét visszahagyva sietve Tordára húzódtak. Bem karácsony első napján a lakosság lelkes éljenzése közepette harc nélkül bevonult a városba.
Mi lett a hadjárat vége, aminek Kolozsvár bevétele volt az egyik állomása?
Az osztrák főerő Tordára, a becsvágyában megtépázott Karl Urban dandára pedig Besztercére vonult vissza. Bem, miután a zömmel kolozsvári fiúkból álló 11. honvédzászlóaljat négy század huszárral és egy ágyúüteggel Czetz parancsnoksága alatt Tordára küldte, ő maga 3600 gyalogossal, 860 lovassal és három ágyúüteggel Urban üldözésére indult, akire előbb Bethlennél, majd Besztercénél mért vereséget és kiszorította Erdélyből.
Győzelmi jelentését január 5-én már a bukovinai Dorna Vatrából írta. Felsorakozott csapatait tömören így köszöntötte:
„Gyermekeim. Fél Erdély a miénk!”
Vagyis teljesítette Kossuthnak tett ígéretét, miszerint attól számítva, hogy az erdélyi hadsereg fölött ténylegesen átveszi a parancsnokságot, három héten belül felszabadítja Felső-Erdélyt.
Nyitókép: Bem József 1830-ban