Egy főúr s a minőségelv

Németh László elmélete utópia, mert aligha következik be, hogy mindenki a szellemét és lelkét a legjobb tudása szerint vigye a munkájába, s a példája, mint a friss levegő, áradjon szét. De mégiscsak a haza haladásáról és üdvéről van itt szó, ami akár a szervírozás minőségén, egy elegánsan felsegített kabáton és egy kellemetes bókon is állhat.

Valaha pincérnek lenni is becsület dolga volt, legalábbis a Krúdyn és Hrabalon nevelkedett ember hajlamos így képzelegni. Amikor betérek egy étterembe, első dolgom megnézni a „pincnököt”. Van, amelyik bárhonnan jöhetne és bármit csinálhatna, sem a modora, sem a külseje nem utal arra, hogy elviekben ő az ételek és a (vendég)életek szakértője volna vagy lehetne. Bizonyára el sem várnak tőle ilyesmit. Van olyan is, aki a külsőségek erőltetésével testidegenné válik saját környezetében, ez a típus gyakorta visel nadrágtartót, általában rosszul. S van a harmadik, az igazi, a főúr, aki nem egyszerűen főpincér, hanem valóságos intézmény a maga helyén. Tudás és méltóság reprezentánsa. Mint Skřivánek Hrabal nagy „pincérregényében”.