Hogyan születik az apa? – különleges színházi előadás a koraszülöttek világnapján

Két lányom van, időre, az elvárt súllyal és egészségi állapotban születtek még a kétezres évek első felében. Akkor huszon-egynéhány évesen még nem tudtam, milyen szerencsés vagyok, milyen szerencsések vagyunk mindahányan – anya, apa, gyerekek –, hogy ez így történt. A koraszülés ugyanis minden tizedik magyar családot érint,

Ennek a szinte minden esetben sorsfordító életeseménynek az édesanyákon és az újszülötteken kívül rengeteg érintettje van: testvérek, nagyszülők, rokonok, barátok. És persze az édesapák, akik egy fehér kórházi padon ülve próbálnak megküzdeni ezzel a számukra is váratlan és küzdelmes helyzettel; A PADON – apa születik című, előadás az ő koraszüléssel, koraszülöttekkel kapcsolatos érzelmeiket, aggodalmaikat, félelmeiket járja körül. A november 17-én, a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében látható darab különlegessége, hogy a benne bemutatott minden érzés, szó és gondolat valódi: három, a vártnál korábban apává vált férfi, Zsolt, Bence és László igaz történetét Bozsó Péter, Inotay Ákos és Zámbori Soma színművészek keltik életre. 

A színpadi szövegkönyv és előadás a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) égisze alatt készült. A civil szervezet egyik misszója, hogy felhívják a társadalom figyelmét egy még mindig nem kellőképpen fókuszba állított témára: a szülők traumájára. A PADON ráadásul ritka szemszögből, az apákéiból mutatja meg mindezt, erősítve azt a gondolatot, hogy ők sem csupán statisztái, hanem kulcsszereplői ilyenkor – és bármely gyermek egész életében – az eseményeknek. 

„Amikor legelőször olvastam az eredeti interjúkat, mélységesen megilletődtem és megihletődtem az apák vallomásaitól. Végiggondoltam, vajon milyen érzés lehet olyan helyzetbe kerülni, amit elképzelni sem lehet előre, s utólag sem lehet belőle mindent elmesélni... Próbáltam megérezni, vajon mikor érthetjük meg mindazt, ami tulajdonképpen felfoghatatlan... Számomra László, Bence és Zsolt valójában olyan érzelmi hullámvasút-utasok, akik a kétségbeesés és a hála ismeretlenül kanyargós pályáján rodeóznak…” –  fogalmaz Tollár Mónika, az előadás szövegkönyvének írója, dramaturgja és rendezője. 

Bozsó Péter számára a születéssel magával is új felismerést hoztak az érintett apákkal készült interjúkból összeálló szövegek. Ezek egyfajta monológokként jelennek meg a színpadon, a közös sors mégis aktívan összeköti a három, társadalmi státuszában és lelkalkatában is igen különböző férfit.

„Gyakran hallható az a közhely, hogy csak »megszületni volt neki nehéz«. Mostanában sokat gondolkodom ezen. Először is nem »csak«: a születés a legnagyobb csoda – hiszen, ha az nincs, vagy valami rosszul sikerül, akkor semmi sincs. 

Ezeket a tanulságos, keserédes, lebilincselő interjúkat olvasva vált számomra értelmezhetővé, és igazán átélhetővé a születés…” – mondja az előadás kapcsán.

Inotay Ákos, aki Zámbori Somával a felkészülés során egy kórházi koraszülöttosztályon is járt, apaként nagyon hamar megtalálta a kapcsolódást ehhez a különleges szerephez. 

„A próbák során újra tudatosult bennem, hogy édesapává nem a gyermek születésekor válik az ember. Bele kell nőni ebbe a kezdetben nagy kabátba. Az apukák történetébe belemerülve, az előadás során megélhettem igazi mélységeket, magasságokat, felemelő pillanatokat. Hálás vagyok, hogy újraélhettem a születés csodáját is. Az előadást ajánlom apukáknak, anyukáknak, érintetteknek, nem érintetteknek, leendő anyukáknak, leendő apukáknak, szülőknek, nem szülőknek, mindenkinek. Mert arról is szól, hogy miként lehet krízisben, egy embert próbáló élethelyzetben, egyfajta jobb önmagunkat létrehozva felnőni a feladathoz. 

Zámbori Somát rögtön magával ragadta a történetek valódisága, és annak ellenére, hogy – éppen a három gyereke miatt – már régóta megválogatja, milyen munkára mond igent, most első hívásra jött, hogy részt vegyen ebben a „szerelemprojektben”.

Így, kétszer három férfi, apa közös tapasztalataiból állt össze A PADON különleges, humoros pillanatokat, abszurd helyzeteket sem nélkülöző világa. Hozzájuk csatlakozott Szebelédi Zsolt „Szergya”; az ő, a kórházi műszerek hangját is megidéző élő zenéje nemcsak az egyes jeleneteket választja el, de megerősíti a hol szívszorító, hol felemelő csendeket is.  

Nyitókép és fotók: az előadás honlapja (apadon.hu)