Lamar és szomszédja a probléma megoldására azt találta ki, hogy „a frekvenciát gyorsan váltogassák az adónál és a vevőnél egyidejűleg, lyukszalag segítségével”. Egy gépzongorás ötletet, és azt alapul véve, hogy a zongorán 88 billentyű található,
a torpedóvezérlő találmány leírásában is 88 frekvenciát használtak. Ennyi frekvencia egyidejű zavarasához már túl sok energiára lett volna szükség abban az időben, az egyes frekvenciák pedig kiszámíthatatlanok voltak, mivel azok az egyedi lyukszalagok szerint változtak folyamatosan.
A „kidolgozott találmányt titkos kommunikációs rendszerként” végül 1942. augusztus 11-én szabadalmaztatták, és felajánlották az amerikai haditengerészetnek. És noha az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, azt 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején” már alkalmazták is „az abban részt vevő hajókon.
Egyébként „az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára”.
Mutatjuk a fentebb említett bejegyzést: