Földre hull a Rákosi-címer – Kolozsváron is bemutatták a Tóth Ilona ’56 című előadást

Nemrégiben Kolozsváron játszották a Tóth Ilona ’56 című darabot. Pontosan milyen műfajú előadásról van szó?

Tóth Ilona szigorló orvostanhallgatóról készült egy rockmusical, amely egyben az 1956-os forradalmat és azt a korszakot is hivatott bemutatni Bori Tamás különleges rendezésében. Az előadás dr. Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró ötlete és szakértelme alapján jött létre, aki természetesen a korabeli dokumentumokat vette alapul, 

A darabban én magát Ilonát személyesítem meg, ami gyönyörű és egyben gyötrelmes feladat, mivel végigélhetem, amit ennek a huszonnégy éves lánynak ki kellett bírnia a forradalmi láz örömétől kezdve a brutális megtorlás fájdalmáig. Nagyon megtisztelő, hogy a mi előadásunkat láthatták a nézők a Kolozsvári Állami Magyar Színházban október 23-án, amely Magyarország Főkonzulátusa Kolozsvár, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Krónika Intézet szervezésében jött létre.

A témához elsőre talán szokatlanul illeszkedő forma – rockmusical – mit tud hozzáadni Tóth Ilona már többször, többféle módon feldolgozott történetéhez?

Tudomásom szerint, zenés előadás nem készült a miénken kívül Tóth Ilonáról, így műfajában mindenképpen egy friss, újszerű, széles korosztályhoz szóló egyedi forma született. Bácskay Zsolt és Horváth Tamás írták a darab zenéjét, amely eléggé sokrétű: egyaránt tartalmaz rockos, bluesos és musicales elemeket, sőt még egy gyönyörű népdalhoz hasonlító szám is van benne a „Piros a vér a pesti utcán” kezdetű versre. A saját szerepem tekintetében igen nagy kihívásnak éltem meg a feladatot, mivel közel két és fél oktáv hangterjedelemben kell énekelnem. Szerintem ennek a zenének elképesztő ereje van, a szívhez szóló dallamívekkel olyan szenvedélyt és fájdalmat lehet kifejezni, ami egy ilyen nehéz és történészek által vitatott témához sokat tud hozzáadni. Tóth Ilonát 2001-ben rehabilitálták, ez az előadás pedig az ártatlanságát megerősítvén bemutat egy olyan Ilonkát, aki nagyon szerette a hazáját, de mindenek felett gyógyítani született. Aki a betegekért mindent feláldozott: az életét, a szabadságát. 

– egyébként ez utóbbiról született is egy gyönyörű dal az előadásban.

Tóth Ilona mára az 56-os forradalom emblematikus alakja lett, hogyan tudott lélekben felkészülni az ő minél hitelesebb, átéltebb megformálására?

Természetesen a lehető legtöbb korabeli forrást elolvastam, illetve sokszor megnéztem a perről készült felvételt, hogy minél jobban ellessem a gesztusait. Sajnos ezen a bizonyos videón Ilonka megtört és kissé zavarodott volt már, azt csak sejthetjük, hogy a forradalom kitörése előtt életigenlő, céltudatos és vidám lány lehetett. Bátorságáról viszont tettei tanúskodnak. Egyébként Ilona „emberi oldalát” erősíti a darabban az a fikciós szál is, miszerint gyengéd érzelmek fűzik Ferihez, akit végül a szeme láttára lő fejbe az ÁVÓ-s tiszt. A rendezés megteremti azokat a szituációkat, amelyek csak meg kell élni a színpadon. Nekem tulajdonképpen nem is kell játszanom, csak át kell engednem magamon az érzéseket.

Az előadásnak 2016-ban volt a premierje, azóta sok helyen megfordultak vele. Mit tapasztal, a közönség részéről milyen a fogadtatás?

Valóban, az eredeti változatot még 2016-ban mutattuk be az Erzsébetligeti Színházban, abban a kerületben, ahol Tóth Ilona született. Azóta is évente játszottuk többfelé az országban, CD-felvétel is készült a teljes zenei anyagból, és azt kell mondjam, hogy mindig nagyon pozitívak voltak a visszajelzések. Mindenkire hatással van a darab, meglett férfiak érzékenyültek el a nézőtéren, mert feljöttek az emlékeik még gyerekkorukból. 

És a fiatalabb generációkhoz közelebb lehet vinni ily módon 1956 szellemiségét?

Azt gondolom, igen. Most, Kolozsváron is rengeteg diák ült a nézőtéren, és érezhetően megdöbbentek a látottakon. Amit tanulnak a történelemkönyvekből, az hirtelen megelevenedett a szemük láttára. Méghozzá látványosan. Például, az előadás kezdetén egy hat méter magas, hatalmas magyar zászló látható, a szereplők kivágják belőle a Rákosi-címert, ami utána lehull a színpadra. De úgy gondolom, nem csak az a fontos, hogy a fiatalokhoz közelebb hozzuk Tóth Ilona történetét és ezáltal a történelmet vagy akár egy Shakespeare-darabbal az irodalmat. Hanem hogy egyáltalán a színházba járáshoz kedvet csináljunk nekik. Egyébként próbálok is tenni ezért. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként készítettem egy gimnazistáknak szóló rendhagyó irodalomórát: kortárs magyar versekkel dolgozunk, és kicsit ők is kortárs költőkké válhatnak a végére. Itt én viszem a tantermekbe a „színházat”, bízva abban, hogy később majd ők mennek maguktól valamelyik kőszínházba.

Ahol egy igazán jó előadásnak a konkrét történeten túlmutató, általános érvényű, minden korban érvényes mondanivalója is van. A Tóth Ilona ’56 esetében ez micsoda?

Talán az, hogy az igazságért muszáj harcolni. Persze van, hogy nem bírjuk tovább, feladjuk a küzdelmet, és megtörünk, mint ahogy Tóth Ilona is tette azzal, hogy beismerte azt a gyilkosságot, amit el sem követett. Ugyanakkor empátiára is tanít ez a darab, arra, 

Tóth Ilona esetében, hogy miért írta alá a beismerő vallomását. A mi előadásunkban az édesanyjától kapott levél hatására, amit azonban az anya nem szabad akaratából fogalmazott meg, hanem kényszerítették rá. Hazugság, árulás, bátorság, hit – a Tóth Ilona ’56 című darab egyfajta erkölcsi tükröt is mutat a ma emberének, hogy milyennek kellene és milyennek nem kellene lennünk. 

Nyitókép, portré és előadásfotók: Ficsor Márton/Mandiner