Vidnyánszky Attila lemondásáról: lelkiismeretes, gerinces dolog, de várni kell, amíg ez a sokk-állapot csitul.
A Mandiner utolérte Blaskó Péter színművészt, a Nemzeti Színház társulati tagját, aki a tragikus eseményekről telefonon nyilatkozott lapunknak.
A betegségem után le kellett adnom Lőrinc barát szerepét, először Rátóti Zoli, később Szarvas Jóska vette át tőlem, most is ő játszotta, nem voltam tehát jelen a tragikus balesetnél – kezdi a péntek esti Rómeó és Júlia előadáson történtek felidézését Blaskó Péter. De én is színpadon voltam ezzel egy időben, a Peer Gynt variációkat játszottam a Gobbi teremben, így csak az előadásom utána tudtam meg, mi is történt. Addigra a mentő már elvitte Horváth Lajos Ottót és Szász Julit, s azóta már tudjuk, hogy túlvannak a műtéteken.
Az egész színházat sokkolta, ami történt”
– fogalmazott a Kossuth-díjas színész, majd hozzátette:
Vidnyánszky Attila igazgató ma reggel azzal kezdte a rendkívüli társulati ülést, hogy az orvos szavait tolmácsolta: Adjanak hálát a Jóistennek, hogy nem történt gerinctörés, csigolyatörés vagy más maradandó sérülés.
Meg fognak szépen gyógyulni, nem lesz rövid idő, de felépülnek. Az orvos azt is hozzátette, hogy ilyen magasságból csoda, hogy valaki ilyen szerencsével megússza, mint ahogy ők megúszták.
Blaskó Péter Ács Eszter színésznő, Horváth Lajos Ottó élettársának gondolatait is megosztotta a Mandinerrel. A fiatal színésznő azt mondta ma reggel a kollégák előtt: „Azt próbálom mondani Ottónak, a jóra gondolj, és arra, hogy csak ez történt.” Persze, borzasztó, rettenetes, ami történt, de rossz rágondolni, mi minden történhetett volna.
Vidnyánszky Attila lemondásáról Blaskó Péter így beszélt: lelkiismeretes, gerinces dolog, az ember nem is tudja, mit szóljon hozzá. A bejelentés váratlanul érte az egész társulatot, az egyik fiatal kolléga meg is kérdezte, ez így kötelező volt-e, mire Attila azt mondta: nem, ő gondolja így. Nincs erre szabály – teszi hozzá –, ő úgy gondolta, az a helyes, ha felajánlja a lemondását.
Blaskó Péter végül így folytatta: Most várni kell, amíg ez a sokk-állapot picit csitul, és tudunk majd világosan gondolkodni. Attilának is, nekünk is időre van szükségünk, most inkább arra figyeljünk, hogy mit tudunk segíteni Ottónak és Julinak.
Nekünk a társulaton belül pedig össze kellene kapaszkodni, együtt lenni, szeretni egymást, talán jobban, mint eddig.
Nyitókép: TALÁN CSABA / Origo
Az Orbán-szoborfej rugdosásából a digitális polgári köri tagságig emelkedő Dopeman maga a megtestesült tékozló fiú. Ungváry Zsolt írása.
„Megbocsátok. De amúgy nem érdekel” – mondta a színész.
„Meggyőződésem, hogy Közép-Európában sokkal több dolog köt össze minket, mint ami szétválaszt” – vallja Vidnyánszky Attila.
Theodórosz Terzopulosz köztudottan jó viszonyt ápol Vidnyánszky Attilával.
Éppen hatvan esztendeje, 1965. március 15-én robbantották fel a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületét. A korabeli magyar társadalmat mélyen megrázó esetről most egy soha nem látott filmfelvétel került elő.
A valaha volt egyik legnagyobb magyar színésznő a legmélyebbről érkezett: patkányok rágták a haját, mocskos szalmán aludt, vizes kötéllel verték – a géniusz mégis érvényesült, de ennek ára volt.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
„Ez minden nyugati ország számára figyelmeztetés” – válekedik Mario Nawfal.
