Az ennek megfelelően sokszínű, összművészeti kínálat legnagyobb szenzációja két operapremier lesz. Az egyik a Sardanapaloé: a Liszt-életmű jobbára ismeretlen részéhez tartozó, 1850-ben komponált, befejezetlenül maradt opera a brit zenetudós David Trippettnek köszönhetően vált előadhatóvá, háromévi munka eredményeként. A Byron tragédiája ihlette töredékes mű a Dante-szimfóniával párba állítva a Staatskapelle Weimar előadásában először hangzik majd el magyar koncertteremben október 22-én.
Ahogyan Kurtág György eddig szintén egyetlen, Fin de partie (A játszma vége) című operája – koncertszerű előadásban – is a Liszt-ünnepen debütál hazánkban, október 12-én. Az öt éve a milánói Scalában ősbemutatóként színre vitt, Samuel Beckett műve alapján íródott zenemű
„szeretetteljes búcsú a 20. század modernizmusától”,
amelynek láttán-hallatán „felemelő élményben lehet részünk, ha hajlandók vagyunk elmerülni a lét legmélyebb bugyraiban”. A Fin de partie keletkezéstörténetét és különleges státuszát egy kísérőrendezvény is nyomatékosítja: a Müpa első emeleti előcsarnokában a fesztivál egész ideje alatt látható az a kiállítás, amely mások mellett Kurtág évtizedeken átívelő Beckett-élményét, illetve a két alkotóművész szellemi rokonságát-kapcsolatát illusztrálja.
A Liszt-ünnepen kiemelt szerepet kap a kollaboráció fogalma is. Ennek keretében az ide érkező világsztárok, külföldi együttesek magyar művészekkel közösen állnak majd színpadra. Így kerül sor a Boban Markovic Orkestar, a Parno Graszt, Lakatos Mónika, valamint a Romafest Gypsy Dance Theatre közös fellépésére: az október 20-i szcenírozott koncert a roma közösségek életében nagyon fontos lakodalom témáját idézi meg. A vonósnégyesjáték lehetőségeit folyamatosan újragondoló San Franciscó-i, idén éppen ötvenéves Kronos Quartet Mahsa Vahdat perzsa énekesnővel érkezik, a nyugati parti jazzélet világítótornyának is nevezett, tizenkilenc tagú Clayton-Hamilton Jazz Orchestra koncertjén pedig a Hammond-orgona japán virtuóza, Curuga Akiko és Radics Gigi is színpadra áll október 13-án.