Milyen óvodákra van szükségük a mai gyermekeknek és a társadalom egészének? A folyamatosan alakuló új lakónegyedekben jó lenne rögtön egy bölcsődével és óvodával is támogatni az oda költözőket – szorgalmazza Nagy Csaba, az Archikon Építésziroda vezető tervezője, akivel a kortárs óvodaépítészetről beszélgettünk.
Az Archikon Építésziroda vezető tervezőjével, Nagy Csabával beszélgettünk arról, hogyan lehet ma Magyarországon óvodát tervezni és mennyi szabadsága van a tervezőknek, de arról is szó esett, milyen változtatásokra volna szükség annak érdekében, hogy még jobb intézmények születhessenek.
Nagy Csaba Ybl- és Prima Primissima-díjas építész az általa alapított Archikon Építészirodát Pólus Károllyal közösen vezeti, amely az utóbbi idők talán legsikeresebb hazai tervezőműhelye. Munkáik között számos műemléki rekonstrukció (mint a Párizsi udvar vagy a Palatinus strand felújítása) és új épület is található, de mindre jellemző a gondolati tisztaság és a következetesen végigvezetett tervezői program. Az utóbbi években több óvoda átalakítása, bővítése is a nevükhöz köthető, így talán nála kevesen láthatják át jobban a mai óvodahelyzetet hazánkban. Ismerjük meg hát az ő szemén keresztül ezt az igen összetett területet!
Móré Levente interjúja.
***
Hogyan lesz valakiből óvodaépítő?
Az építészeten belül előbb-utóbb mindenki specializálódik valamelyest. Ha egy feladat miatt belemerül az ember egy funkcionális rendszerbe, arra egy idő után természetesen nagyobb rálátása lesz a többieknél – de persze az is igaz, hogy bármilyen területet meg lehet tanulni. Minden új funkció megismerése során a tervező megnézi a megvalósult példákat és a vonatkozó szabályozást, ezek alapján pedig elég jó épületet lehet tervezni. Mi talán többet tudunk sok építészirodánál az óvodaépítészetről, hiszen több projektet vittünk végig és így tudjuk, hogyan működik jól egy ilyen intézmény. Fontos, hogy az óvodák esetén nem arra fókuszálunk, milyen legyen az építészeti design, hanem
arra törekszünk, hogy a lehető legjobban működő épületet hozzunk létre.
Mi alapján épülnek itthon az óvodák?
Van egy óvoda-szabvány, aminek minden tervező meg kell, hogy feleljen. Sajnos ez egy igen régi alapokon nyugvó szabályrendszer, amelyben világosan le vannak írva a szükséges helyiségcsoportok, azoknak minimálisan szükséges méretei és kapcsolódási rendszerei. Érdekes és talán nem annyira ismert, hogy ez meglehetősen országspecifikus: a miénktől jelentősen eltér egy svéd, cseh vagy mondjuk osztrák szabályozás – de persze a különböző országokban az életkori és csoportosztás, akár a teljes működés is más lehet. Ennek megfelelően minden megrendelő alapigénye természetesen az, hogy egy a szabályozásnak megfelelő óvodát építsünk.
Régebben, az 1970-80-as évek körül az óvodaépítést mennyiségi szempontok vitték,
ezért is alakult úgy, hogy döntően típusóvodák készültek. Ezekben – mai szemmel nézve – általában nagyon szűkös az öltöző, de gyakori probléma az is, hogy régen több bejárata volt az intézményeknek, ma pedig inkább egy főbejárat kiépítésére törekednek a fenntartók. Ezen felül természetesen a gépészeti igények is változtak, hiszen ma a lehető leggazdaságosabban fenntartható épület a cél. Mindez igen szűk keretet szab, amelyet mi tartalmi és építészeti rétegekkel igyekszünk bővíteni és ezt szerencsére sokszor el is fogadják a megrendelők. Gyakori, hogy a feltétlenül szükséges helyiségeken kívül tervezünk sószobát, de mozgásfejlesztő szobát vagy kreatív helyiséget, esetleg okoshelyiséget is elhelyeztünk már több óvodában. Mondhatjuk úgy is: a számos kötöttség miatt szinte csak a bővítések mennyisége különbözteti meg munkáink tervezési programjait.
A használhatóságon van tehát itthon a hangsúly?
Az óvodák jellemzően önkormányzati fenntartásúak. Általános, hogy van egy szervezet, amely alá rendelik az összes óvodát a kerületben, ennek vezetője pedig – természetesen – némileg befolyásolja az irányultságot is. Az óvodák vezetője is számít a koncepcióalkotásnál, de egy óvoda igazgatója olyan gondok mellett, mint a gyerekek mindennapjainak szervezése és az óvónők motiválása, egyszerűen nem lehet rálátása a technikai fejlődésre és a komplex képre. Szerencsére több partnerünk nagyon képzett; így könnyebb is haladni a tervekkel, mivel a megrendelő szakmai elvárásokkal és előképekkel áll elénk, amelyeket mi igyekszünk formába önteni. Tervezői szemmel tehát lényeges, hogy a megrendelő olyasvalaki legyen, aki az oktatási irányokkal, külföldi példákkal is tisztában van. Ha nincs ilyen lehetőség, nekünk, építészeknek kell vinnünk a know-how-t is. Mi talán ebben állunk jól, hiszen már több óvodaépület van mögöttünk, de persze minden épületnél egyedi építészeti koncepciót találunk ki
Ennél messzebbről tekintve az óvoda-helyzetre azt látjuk, komoly igény lenne arra, hogy a ’70-es, ’80-as évek lakótelep-építkezéseihez hasonlóan oktatási intézmények is épüljenek egy új lakókörnyezetben, de ilyen példát alig látunk. Persze ebben a szabályozás is hibás: ha mondjuk egy barnamezős fejlesztési területre építkeznek, arra ki írja elő ennek kötelességét? Még nehezebb ráadásul, ha kiemelt beruházássá nyilvánítják a projektet.
Nagy probléma itthon, hogy a nagyberuházásoknál, lakóépület-fejlesztéseknél a befektető jellemzően nem épít óvodát.
Erre egyelőre nincs megoldás, az eszköztelen önkormányzatok pedig kénytelenek a gyakran szűkös anyagi lehetőségek ellenére megoldani a gyermekek elhelyezését. Most épült két óvodánk, egy pedig tervezés alatt áll, ami persze nem kevés és számos más iroda is foglalkozik óvodaépítéssel. Jó hír, hogy igen kiváló épületek születtek országszerte az utóbbi években, de iskola nem nagyon épül, amiből szintén jóval több kéne, hiszen ahol óvoda hiányzik, ott előbb-utóbb iskola is fog.
Vannak olyan önkormányzatok, akik ezt a kérdést nagyon komolyan vették: a 13. kerületben például minket is bevontak a folyamatokba és az önkormányzattal együtt néztük végig, hol van lakosságnövekedés, hol lenne igény óvodára; hol találunk csökkenést, esetleg minőségi javításra vonatkozó igényt. Ennek eredménye, hogy a teljes kerület jelenlegi épületállománya mellett a potenciális területeket is kijelöltük, ahová szükség lenne elhelyezni ilyen intézményeket. Ennek megfelelően zajlik, ütemezetten a 13. kerület óvoda-fejlesztési gyakorlata. Ugyanígy igaz ez a 11. kerületre is, jó példa a Madárhegy, ahol rengeteg lakást építettek, de az infrastrukturális ellátottságot nem oldották meg,
ezért építhetünk most egy komplexumot: bölcsődét, óvodát, gyermekorvosi rendelőt és játszóteret egyetlen helyszínre.
Ez új építés, ami igen ritka; jellemzően átalakításokra, bővítésekre kapunk megbízást, amelyek persze többfélék lehetnek. A férőhelybővítéssel járó átalakítások a leggyakoribbak – ilyen a Meséskert óvoda, ahol megdupláztuk a gyereklétszámot, illetve számos új kiegészítő helyiséggel bővítettük a korábbi épületet. Ez persze újabbnak tűnik, de van, ahol sokkal kisebb beavatkozás történik és belülről komolyabb az átalakulás.
Növekvő tendencia látható az óvodaépítésben?
Nyilván nem mindenre van rálátásom, de örömteli, hogy vannak tudatosan fejlesztő önkormányzatok. Persze akadnak komolyabb indikátorok, ami programszerűen indítja be az építkezéseket, mint a református óvodák támogatása volt néhány éve. Ezek a katalizátor-elemek valamelyest viszik előre az építést, de
a folyamatosan alakuló új lakónegyedekben jó lenne rögtön egy bölcsődével és óvodával is támogatni az oda költözőket.
Szükség lenne arra, hogy valaki térképre helyezze, hol milyen igényszintek jelentkezhetnek és mi a jelenlegi helyzet az oktatási intézmények körül. Utoljára ilyet talán a ’80-as években csináltak, akkor azonban más volt a metódus, a lakótelepeket központilag jelölték ki és a lakhatás minden feltételét meg kellett teremteni egy-egy területen. Függetlenül az itthoni helyzettől egész Európában probléma, hogy a(z itthon egy ideje öt, máshol általában) négyéves ciklusok túl rövidek szakmai programok megvalósításához. Ha valaki mással foglalkozott korábban, de képviselőként feladata lesz mondjuk az óvodák felülvizsgálata, legalább három év, mire a releváns szakmai munkában részt tud venni. Ebből fakad, hogy ma minden önkormányzatnak van egy szakmai és egy politikai jellegű rendszere, amelyek nem mindig vannak összhangban.
Erre az egyetlen megoldást abban látom, hogy külön kell választani a szakmai kérdéseket a politikaitól. Az, hogy egy lakóövezetnek mennyi óvodára van szüksége és melyiket kell felújítani, kizárólag szakmai kérdés. Erre nem szabadna, hogy befolyással legyen az önkormányzat politikai oldala. Persze fontos azt is leszögezni, hogy semelyik önkormányzatnál nem volt még rossz tapasztalatom, mindenki segíteni akar egy ilyen projektnél, amennyire tud, csak maga a rendszer nem optimális.
Lát mozgást a szabályozás változása körül?
Egy kicsit talán igen, de nagyon nehéz egy ilyen sokrétű szabályozást megváltoztatni. Apró eredmény, de mi sikerrel kifogásoltunk egy gyakori problémát: a szabvány szerint nem lehetett mélyen üvegezni az ajtókat. Azt szerettük volna elérni, hogy legalább biztonsági üveggel legyen erre lehetőség, hiszen azzal akkora probléma nem lehet, egy felhőkarcolón is kellő védelmet ad.
Ez a változtatás átment, de hatalmas küzdelem volt.
Sajnos szinte általános, hogy a kiegészítőkkel bár nagymértékben bővíthető egy óvoda szolgáltatás-kerete, jellemző a projektek minimum felé való eltolása a szűkös büdzsé miatt. Ahol több pénz van, esetleg nem vonatkoznak az épületre a magyar szabályok, ott sokkal szélesebb a lehetőségeink spektruma. Ilyen volt egy francia óvoda-pályázat vagy egy diplomatagyerekeknek szánt amerikai iskola, ahol nem csak sokkal több pénz állt rendelkezésre egy magyar projektnél, de más sztenderdhez is kellett igazodni. A diplomaták kiküldetései miatt fontos elvárás, hogy legyen olyan intézmény, ahol ugyanaz a rendszer fogadja a gyerekeket, legyen az Szingapúrban vagy épp Budapesten – ez a rendszer korosztályi besorolásokban is elcsúszik az itthon ismerttől.
Mitől jó egy óvodaépület?
Ez hasonlóan nehéz ügy, mintha azt kérdezné valaki: mitől jó egy tornaterem. Az a baj, hogy szabványok szerint kell a tereket kialakítani és sohasem születhet meg az ideális tornaterem, mert mindig olyan épül, amilyen az előírásoknak megfelel. Nem lehet ezektől függetlenedni. Indultunk egy cseh óvodapályázaton, ahol a szabályok szerint a tartózkodó helyiségeknek két részbő kell állnia; az alvóhely nem ugyanott van, mint ahol a gyerekek játszanak – inkább egy galérián, vagy egy másik teremben. Svéd és osztrák példáknál pedig az is gyakori, hogy az étkezés külön helyiségben zajlik.
Itthon az a sztenderd, hogy a gyerekek teljes napja egy térben telik: ugyanott esznek, játszanak és alszanak
– ezt szabvány határozza meg.
Ha lehetséges volna, hogy szabadabban kezeljük az óvodaépületeket, én leginkább az osztrák, cseh és dán mintákat venném alapul. Szerintem nagyon szerencsés, hogy a helyiségeket különböző funkciók szerint felosztják ugyanúgy, ahogyan az ember jellemzően az otthonában is igyekszik dedikált helyiségeket kialakítani. Szívesen csinálnék külön festésre-rajzolásra szánt vagy épp közösségi játékra felépített helyiségeket, amelyek között szabadon lehet mozogni. Számtalan foglalkozás van a mozgásfoglalkozásoktól kezdve a logopédiáig, amelyeknek meg lehetne a professzionális eszköz- és térkészlete. Persze a szabályok engedte kiegészítő helyiségekkel mi igyekszünk ebbe az irányba menni, de strukturális változtatást nem tehetünk.
Ezek a tartalmi kérdések, a többi inkább formai. Általános kérés, hogy emeletet helyezzünk az épületekre. Egy mostani munkánknál például ugyanannyi csoportszoba marad, mint volt; de amiatt, hogy emeletessé válik az épület, sokkal több plusz szolgáltatást tudunk adni a tornateremtől kezdve a kreatív helyiségig. Számtalan út van, amivel érdekesebbé tehetők az óvodák: ha kétszintes egy épület, akkor hangsúlyt fektetünk arra, hogyan kapcsoljuk össze a szinteket, amit sokszor megoldhatunk játékos közlekedőkkel, csúszdákkal vagy mászófalakkal is. Ehhez kapcsolódóan törekszünk arra, hogy ún. fedett-nyitott tereket alakítsunk ki, amelyek szabadságot adnak és változatos térélményt ismertetnek meg a gyerekekkel. Mindehhez pedig
nekünk nagy segítség a szülők és gondozók visszajelzése is, hiszen ők ismerik meg a helyiségeket használat közben.
Vannak persze általános alapelveink, amelyeket mindig igyekszünk érvényesíteni. Nagyon fontos az akusztikai kérdés, hiszen az senkinek sem jó, ha egy tornateremben vagy egy folyosón minden zeng – akusztikai hangelnyelő felületekkel, profilokkal igyekszünk ezen javítani. Lényeges a természetes fény minél nagyobb mértékű bejuttatása is, amit – ahogy csak lehet – felülvilágítókkal, oldalvilágítókkal igyekszünk megoldani; megnyitásokat csempészni az épülettömbbe. Harmadik célkitűzésünk, hogy igyekszünk az épület részleteinek kidolgozásával edukálni az ott tartózkodókat. A Vizafogó tagóvoda tematikáját a víz köré szerveztük, ahol a szürkevíz-hasznosítástól kezdve az akváriumig mindenre találhatunk összefoglalókat, ami csak egy háznál előfordulhat. Van, amelyiknél ugyanígy az energiafelhasználásra koncentráltunk, máshol a növénytermesztésre; a madárhegyi óvodának pedig a maradak lesznek a témái. A lényeg minden esetben a természetközeliség hangsúlyozása és a fenntarthatóság reflexbe építése.
Egyre gyakrabban megjelenik a terveinken, hogy egy-egy épület régi szerkezetét megmutatjuk, annak kérdéseire pedig lokális válaszokat igyekszünk adni. Úgy is mondhatnám: az óvodákat formáló gondolatainknak van egyfajta egymásra épülő folyamatossága. Amikor először terveztünk ilyen épületet, még csak egy-egy kiegészítő helyiséget építettünk, a Gyöngyösi utcai okosoviban pedig már a lehetőségek határait feszegetjük.
***
Íme pár friss példa az Archikon Építésziroda által tervezett óvodák közül:
Meséskert tagóvoda – 2016
Az eredeti épülettömb egyszerűségét őrző alapformát izgalmas nyílászáró-osztásokkal, a tetőt mintegy ötödik homlokzatként kezelő, nagyméretű, játékos megnyitásokkal tették igazán szerethetővé és emlékezetessé. Építészeti karakterét a vidám színek és tiszta formák adják: a nyolc egységből álló ráépítést három egyszerű, geometriai formákból, homogén színekkel képzett udvar szabdalja, ezzel természetes fényhez juttatva a belső helyiségeket. A födémeket átütő felülvilágítók, a kis fedett-nyitott rendezvénytér vagy épp a nagyméretű tetőterasz különleges térélménnyel kápráztatják el a betérőt, miközben a fenntartásra is gondot fordítottak: passzívház-minősítésre is alkalmas gépészetével hatékony és környezetbarát házat hoztak létre.
Vizafogó tagóvoda – 2019
Átlátások, áthatások és védett, szellős terek utalják a Vizafogó óvodát, amelynek átalakítása során annak közlekedési rendszere is megváltozott. Az épület funkciócsoportjait átszervezték, előrefelé bővített tömegét fedett-nyitott térrel keretezve egy a környezetéhez igazodó, szigorú alapszerkezetet hoztak létre. Ez vidám színeivel, árnyjátékaival, tudatosan szerkesztett fényeivel könnyed, határozottan kortárs mozdulatként az egész környéket frissítette fel. A Vizagodó óvoda tereinél jóval visszafogottabb, a természetes fa burkolatok és bútorok, valamint a fehér falak összhatására hangolt, szinte skandináv belső terével nyugodt, biztonságos hátteret teremt az óvodai foglalkozásoknak.
Gyöngyösi utcai óvoda – 2023
Jelenleg is épül az ország első „okosovija”, amely könnyebben azonosítható eredeti épülete ellenére az eddigi példáknál is bátrabb eszközökkel nyúl a kötelező alapegységekhez. A kétszintessé tett épület helyiségeit nem választották külön blokkokra, helyette integrálták a kiegészítő helyiségeket a csoportok termei közé. A házon belül különösen izgalmas közlekedőrendszer fogadja majd az ovisokat, de az udvar felső termek felőli megközelítése is igazi élmény lesz számukra: nem csak csúszdán lehet majd közlekedni az emeletek között, de kötélpályán is. Okosházaknak megfelelő gépészeti program szerint alakították ki a kiszolgáló egységeket távolról vezérelhető berendezésekkel és fényekkel, de találunk majd az épületben olyan helyiséget is, ahol a műszaki elemekkel, egy-egy épület működésével interaktív módon ismerkedhetnek majd a gyerekek.
Madárhegyi óvoda – 2024 (nyitóképünkön)
Egyszerű formákból építkezik a Madárhegy új komplexuma, amely bölcsődét, óvodát, gyermekorvosi rendelőt és egy az épületektől független játszóteret is kínál majd a családoknak. Izgalmas térélményeket ígér a három, építőkocka-szerű épületegység itt-ott visszaugratott homlokzata és a funkciók némileg szeparált telepítése, de erre erősít majd rá a különböző épületek pihenőkkel, találkozópontokkal lazított tengelyes elrendezése és a csoportszobák fény felé forduló homlokzati falszakasza is. A tiszta, áttekinthető tereket a gyakran kétszint magas belső és a minden ponton, de különösen a mennyezeten végigvezetett világos faburkolat változtatja könnyed és napfényes helyiségekké.
A mérnöki tudás és a mesterséges intelligencia legjavát rakják bele Szaúd-Arábia presztízsvárosába; a 170 kilométer hosszú mesterséges városban egy Magyarországnyi lakos él és dolgozik majd.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
A fertőtlenítés már folyamatban van, az újranyitásról a népegészségügyi hatóság dönt majd.
Az információk szerint a pedagógiai asszisztens a mosdóban fajtalankodott a gyerekekkel. Az ügyben ugyanakkor felmerült a baloldali vezetésű, újbudai önkormányzat felelőssége is.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
