Dunántúli sírokban azonosítottak messze keleten született honfoglalókat – régész a Mandinernek

Interjúalanyunk Horváth Ciprián (1975), régész, a Magyarságkutató Intézet megbízott igazgatója, akivel nemrég megjelent, a nagyközönség számára is kiemelten érdekes tanulmánya kapcsán beszélgettünk.

*

Első generációs honfoglalóknak a kutatás azokat a személyeket nevezi, akik még a Kárpátoktól keletre születtek, de már részesei voltak az új hazába költözés folyamatának – a téma lenyűgözi a tágabb közönséget is. Kezdjük a végén. Valóban a honfoglaló magyarok Kárpát-medencébe költöző generációjának sírjait találhatták meg a dunántúli Szakonyban? Mi utal erre a kutatások nyomán?

Az első generáció kérdését a kutatás napjainkig különböző módszerekkel vizsgálta, ilyen volt a leletek tipokronológiai elemzése vagy a természettudományos kormeghatározás eredményeinek bevonása, sőt, az utóbbi időszakban az archeogenetikai vizsgálatok is hozzájárultak eredményeikkel ehhez. Úgy gondolom, hogy a mai Szakony mellett eltemetett személyek közül az idősebb generáció tagjait illetően is nagy a valószínűsége ennek. Három felnőtt és négy gyermek sírját tárta fel Dienes István és Nováki Gyula 1961-ben: több sírból kerültek elő olyan leletek, amelyekhez 

Ezekből rajzolódik ki az a horizont, amelyek kapcsán felmerült azok kori magyarsághoz kötésének lehetősége.

Milyen bizonyítékokról beszélhetünk?

A szakonyi temetőben a legnagyobb számban különböző fémveretek képviselik ezt, hozzájuk igazán jó párhuzamokat eddig – tudomásom szerint – csak a keleti területekről ismerünk. Megfigyelhető, hogy míg a Kárpátoktól keletre egyes veretformák és díszítőelemek együtt fordulnak elő, addig a Kárpát-medencében ezek közös megjelenése szinte ismeretlen. A változás mögött bizonyára különböző okok húzódnak meg, de a területi elkülönülés rámutat a különbségekre. A temető leleteinek egy másik csoportja ugyanakkor a magyar szállásterülettől nyugati irányba mutat kapcsolódási pontokat. Ezek között olyanok is vannak, melyek típusai és azok kombinált használata főként a cseh-morva területeken volt megfigyelhető ekkor. Természetesen nem minden keleti párhuzamokkal rendelkező lelet jelenti azt, hogy azok keleten a Kárpát-medencei daraboknál feltétlenül korábbiak, hiszen a két terület között megfigyelhető hasonlóságok az adott korszakban fennálló kétirányú kapcsolatok hatásaként is értelmezhetők.

A szakonyi temető esetében azonban az említett forma és díszítés együttese mellett 

Milyen információk érkeztek még a sírokból?

Az 1. sírból vett minta természettudományos kormeghatározása legnagyobb valószínűséggel a 810–900 közti időszakot határozta meg az elhunyt eltemetésének idejeként. Ennek a szűk évszázadnak természetesen csak a második felét, utolsó harmadát vehetjük figyelembe, ekkor – a Kárpát-medencébe költözés időpontjaként tekintett 895. évet néhány évtizeddel megelőzően – azonban már vannak adataink a magyarság jelenlétére, még ha ekkor csupán valamilyen jellegű fegyveres jelenléttel számolhatunk is.

Ha a fentiekhez hozzászámítjuk azt is, hogy az 1. számú férfi mellett a 6. jelű női temetkezésben is 50–60 éves korukban elhunyt személyek nyugodtak, akkor megengedhető a feltételezés, hogy ők 

akik talán a velük eltemetett tárgyak egy részéhez is ott jutottak hozzá. Külön érdekességet ad a lelőhelynek, hogy az a Kárpát-medence nyugati részén található, ami a kutatás mai álláspontja szerint csak 900-ban került magyar fennhatóság alá.

Mi tette lehetővé az új következtetéseket a több évtizede feltárt sírok esetében?

Ebben az esetben a legfontosabb a leletanyag egységben történő vizsgálatának lehetősége volt, hiszen így vált láthatóvá, hogy ez az anyag az addig ismert darabok mellett olyan további leleteket is tartalmaz, melyek jelentősen befolyásolják a lelőhely egészének értékelését. Mindez ismételten felhívja a figyelmet a leletanyag publikálásának szükségszerűségére, hiszen ennek hiányában a kutatás mozgástere korlátozott. Ha visszatekintünk a keleti magyarság emlékanyagának vizsgálatára, még az 1990-es években is megtalálható vélekedés volt, hogy – a régészeti kutatások ellenére – sincs a magyarság anyagi kultúrájához hasonló régészeti horizont a kelet-európai sztyeppén. A 2000-es évektől szerencsés módon meginduló szisztematikus kutatások azonban rávilágítottak, hogy

Az elmúlt két évtized nem csupán a forrásbázist növelte, de megváltoztatta a vándorlásról alkotott korábbi képünket, valamint a Kárpát-medencében megtelepedett magyarság kapcsolatrendszereinek, területi integritásának kérdésében is új adatokat hozott.

Tényleg ennyire gyors lehetett a magyarok eljutása az Uráltól a Kárpát-medencéig? Miben változhat így a honfoglalásról és az ősmagyarok vándorlásáról alkotott képünk nagyvonalakban?

A forrásbázis gyarapodása ma már valóban arra utal, hogy 

A régészeti elemzés, természettudományos kormeghatározás mellett erre az egyre nagyobb számban elvégzett archeogenetikai vizsgálatok eredményei alapján is következtethetünk. A korábban feltételezett évszázadok helyett ma már megfelelőbbnek tűnik egyes állomások között évtizedekben számolni.

Várható további, vélhetőleg első generációs honfoglaló azonosítása a közeljövőben? Milyen új kutatások lesznek a témában?

Bizonyára várható, hiszen őket már az új hazában temették el, így sírjaik is előkerülhetnek. Sőt, feltehetően 

Ebben a kérdésben is fontos szerepet játszhatnak a jövőben a természettudományos vizsgálatok, hiszen amikor a sír leletei vagy a temetkezési szokások nem utalnak erre, akkor előbbieket hívhatjuk segítségül. Archeogenetikai vizsgálat a szakonyi temető több elhunytja esetében is valószínűsítette ezt. Ugyanakkor nem csupán az ő hagyatékuk meghatározása fontos feladata a kutatásnak, 

s ez idővel hogyan változott, hiszen mindkét csoport részesévé vált a későbbiekben megszülető Magyar Királyságnak. 

Nyitókép: Másodlagosan, egy nagyobb Karoling-kori tárgyból kivágott lószerszámdísz és fűrészfog alakú csüngő a temetőből