Továbbra is mindenki azt ad ki, amit akar! – megszólalt a Magyar Írószövetség elnöke a Libri-ügyben

Közleményt adott ki a Magyar Írószövetség arra a nagy nyilvánosságot kapott hírre, miszerint a Mathias Corvinus Collegium (MCC) többségi tulajdonrészt szerzett a könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó Libri-csoportban.

Az Írószövetség közleménye szerint „hazánk legnagyobb reprezentatív írószervezetének elnöksége várakozással tekint arra a piaci változásra, amit a Libri tulajdonosváltása idézhet elő. A magyar írótársadalom elsöprő többségét képviselő Magyar Írószövetség úgy látja, hogy a tehetséggondozásért és a minőségi felsőoktatásért elkötelezett MCC többségi tulajdonossá válása a Libri Csoportban hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb piaci működéshez. Az Írószövetség vezetése reméli, hogy a Libri a jövőben a független irodalmi könyvkiadók minőségi kínálatának terjesztésére nagyobb hangsúlyt fog helyezni annál, mint amit az elmúlt évtizedekben megtapasztalhattunk. Ennek érdekében a Magyar Írószövetség nyitott a párbeszédre és a szakmai együttműködésre.”

Bár vannak, akik igyekeznek a Magyar Írószövetség súlyát megkérdőjelezni, az vitathatatlan tény, hogy

közel kilencszáz taggal, köztük többségében szépirodalmi szerzőkkel, illetve irodalomtörténészekkel, műfordítókkal, művészeti írókkal.

Komoly elvárások és szűrés a tagfelvételkor

Az Írószövetségbe nem lehet csak úgy „az utcáról belépni”, a jelentkezés előfeltétele két már megjelent kötet, két írószövetségi tag ajánlása és folyamatos jelenlét az irodalmi-kulturális folyóiratokban. A tagfelvételről a hétfős elnökség és az 56 fős választmány dönt, az évente 20-25 aspiráns körülbelül felét szakmai-minőségi okokból elutasítják. 

A tagság egy része a rendszerváltás óta határon túli szerző, nemcsak szerte a Kárpát-medencéből, hanem a diaszpóraterületekről is, így mások mellett a József Attila- és Kossuth-díjas erdélyi Szilágyi István, az évtizedekig Puerto Ricóban, a 2010-es évek óta felváltva Miamiban és Budapesten élő József Attila-díjas Ferdinandy György, vagy az 1956-os forradalom után Londonba menekült, szintén Kossuth-díjas Sárközi Mátyás. Az anyaország határain belül élők között is számtalan állami és egyéb díjas szerző szerepel a tagnévsorban, például az 1989 óta elnökségi tag Mezey Katalin, Szörényi László irodalomtörténész vagy a nagyközönség körében is igen ismert és népszerű Lackfi János.

„Az 1950-es évek elejétől, a változó politikai széljárások miatt sok változáson átment, de folyamatosan működő Magyar Írószövetség elsősorban egy érdekvédelmi szervezet, amelynek

– mondja lapunknak Erős Kinga. 

Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke beszédet mond a 11. Kárpát-medencei Versmaratonon Budapesten, a Márványteremben 2022. április 11-én.  (Fotó: MTI/Mónus Márton)

Falukutatás, oktatás és fesztiválok

A szövetség tavaly újra megválasztott elnöke szerint ezért nagyon fontos megemlíteni azokat a „láthatatlan” tevékenységeket, amelyek mind az előbb említett célt szolgálják, de jóval kevesebb figyelem jut rájuk, mint mondjuk a tagok jól szétcincálható névsorára.

Ide tartozik például a szociográfiai szakosztály utóbbi időszakban felpörgött munkája, amelynek keretében

a tanulmányokból összeállított esszékötetek hamarosan megjelennek. A Magyar Írószövetségnek köszönhető, hogy a költészet és a magyar dráma napja után immáron a magyar széppróza is külön napot kapott: 2018 óta Kárpát-medence-szerte február 18-án, Jókai Mór születésnapján ünneplik. Ugyancsak az Írószövetség hívta életre folyóiratával, a Magyar Naplóval közösen a kortárs költők alkotásaira fókuszáló költészet napi Versmaratont.

Rendhagyó iskolai irodalomórákat (Írók írókról) és kisebb irodalmi-zenei fesztiválokat is szerveznek a kortárs irodalom népszerűsítésére. Csikófogat néven hároméves átfogó tehetséggondozó programot működtetnek határon túli, irodalmi pályára készülő középiskolások számára. Az új művek születését a jelentős díjalapú Méhes György-pályázattal ösztönzik minden évben más műfajra koncentrálva; 2019-ben kiírt Regényes Magyarország ifjúságiregény-pályázatukra rekordszámú pályamű, 239 írás érkezett.

„A tevékenységünk nagyon szerteágazó, ezért igenis azt gondolom,

– mondja Erős Kinga.

Az Írószövetség vezetője kifejti: „A hazai könyvterjesztési rendszer problémája régóta húzódó ügy.” A rendszerváltás utáni időszakban a könyvterjesztés elkezdett átalakulni, aminek eredményeként egy ideje két vagy három nagy terjesztőhálózat uralja a piacot. „Ami még nem feltétlenül baj, a nagyobb probléma, hogy ezek egyben kiadók is, amelyek nyilvánvalóan a saját termékeiket, szerzőiket akarják helyzetbe hozni.” Vagyis azoknak a kis független kiadóknak a kiadványai, amelyeket ezek a nagyok még nem vásároltak fel, egyszerűen nem tudnak odakerülni a nagy hálózatok által fenntartott boltok polcaira – „maximum bizományosi rendszerben, jó sok jutalékért az alsó traktusba”.

Végre szélesedhet a paletta az elnök szerint

A szépirodalmi szerzők jó része viszont éppen a kis vagy közepes kiadóknál jelenik meg, és itt nem feltétlenül első kötetesekről beszélünk, hanem olyan fajsúlyos alkotókról is, mint például a Nap kiadóhoz tartozó Nemzet Művésze és Kossuth-díjas Ágh István. „Neki tavasszal kijött egy csodálatos verseskötete, de fájóan sokan nem tudnak róla. Nem ez az egyetlen oka, de azért ez az évek óta fennálló rossz terjesztési gyakorlat jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a kortárs irodalom legnagyobbjai közül soknak a neve ismeretlen marad a közönség előtt.”

Az Írószövetség elnöke ezért úgy véli, az hogy a tehetséggondozás és a kultúra területén már bizonyított MCC felvásárolta a Libri-csoportot, egyáltalán nem arról szól, hogy az új tulajdonosok a tartalmi kérdésekbe akarnának beleszólni:

De végre remény nyílhat a felé, hogy kicsit szélesedjen az az írói és címpaletta, amely egyáltalán a könyvesboltok látható polcaira, így végül az olvasó kezébe kerülhet.

Nyitókép: A Magyar Írószövetség székháza a főváros VI. kerületében, a Bajza utcában 2019. június 6-án. (Fotó: MTI/Mónus Márton)