Az Írószövetség vezetője kifejti: „A hazai könyvterjesztési rendszer problémája régóta húzódó ügy.” A rendszerváltás utáni időszakban a könyvterjesztés elkezdett átalakulni, aminek eredményeként egy ideje két vagy három nagy terjesztőhálózat uralja a piacot. „Ami még nem feltétlenül baj, a nagyobb probléma, hogy ezek egyben kiadók is, amelyek nyilvánvalóan a saját termékeiket, szerzőiket akarják helyzetbe hozni.” Vagyis azoknak a kis független kiadóknak a kiadványai, amelyeket ezek a nagyok még nem vásároltak fel, egyszerűen nem tudnak odakerülni a nagy hálózatok által fenntartott boltok polcaira – „maximum bizományosi rendszerben, jó sok jutalékért az alsó traktusba”.
Végre szélesedhet a paletta az elnök szerint
A szépirodalmi szerzők jó része viszont éppen a kis vagy közepes kiadóknál jelenik meg, és itt nem feltétlenül első kötetesekről beszélünk, hanem olyan fajsúlyos alkotókról is, mint például a Nap kiadóhoz tartozó Nemzet Művésze és Kossuth-díjas Ágh István. „Neki tavasszal kijött egy csodálatos verseskötete, de fájóan sokan nem tudnak róla. Nem ez az egyetlen oka, de azért ez az évek óta fennálló rossz terjesztési gyakorlat jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a kortárs irodalom legnagyobbjai közül soknak a neve ismeretlen marad a közönség előtt.”
Az Írószövetség elnöke ezért úgy véli, az hogy a tehetséggondozás és a kultúra területén már bizonyított MCC felvásárolta a Libri-csoportot, egyáltalán nem arról szól, hogy az új tulajdonosok a tartalmi kérdésekbe akarnának beleszólni:
továbbra is mindenki azt ad ki, amit akar.