„Ők hisznek bennem, én hiszek bennük” – Koltai Lajos az SZFE-s osztályindításáról

A Színház-és Filmművészeti Egyetemtől megtudtuk, hogy Koltai Lajos világhírű operatőr újabb filmes osztály indítását vállalta el az intézmény Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézeténél.

Két éve adtuk hírül itt a Mandineren is, hogy 2021-től az SZFE új filmes szaktanárai között szerepel a világszerte elismert, Oscar-díjra jelölt operatőr-rendező Koltai Lajos. Az akkor felkért osztályfőnökök egytől-egyig a magyar mozgóképművészet és a hazai média napjainkban is elismert személyiségei: Koltai mellett András Ferenc, Vecsernyés János, Fonyódi Tibor, Bán János és Hábermann Jenő is az SZFE új oktatói közé került.

„Jól esett, hogy arra kérnek föl, amihez értek. Szabó István A napfény íze című filmje végén van egy jelenet, amikor az apa a gyerekének elmondja, mire vigyázzon az életben, mit csináljon, és mit ne. »Főleg ne csinálj olyat, amihez nem értesz« – mondja neki. Engem most arra hívtak, amihez a legjobban értek (...)

– nyilatkozta akkor lapunknak adott exkluzív-interjújában az operatőr. Persze, ahogy az lenni szokott, Koltai Lajos azonnal a legkeményebb kritikák kereszttüzébe került, amiért elvállalta a feladatot. Minden támadás ellenére azonban az operatőr első – immáron végzős – osztálya már a diplomafilmek forgatásánál tart, teljes létszámmal, tehát senki nem rostálódott ki az évek során.

A diákokkal való közös munkáról Koltai éppen egy éve azt nyilatkozta, hogy, amikor a felvételinél találkozott a jelentkezőkkel, úgy viszonyult hozzájuk, mint a filmjeimnél, amikor színészt vagy stábtagot választ.

„Kíváncsi voltam a képességeiken túl a személyiségükre is, arra, hogy mit tudok leolvasni az arcukról, a mozdulataikról, mivel azt akartam megtudni, ki tud-e alakulni közöttünk az a minőségi kapcsolat, ami szükséges a majdani közös alkotáshoz. Már a fiatalok felvételi filmjeinél éreztem, de most, a féléves vizsgafilmek készítése során eltöltött nagyon sok idő alatt vált bizonyossá, hogy a szeretet része tud lenni a komoly teljesítménynek is” – jegyezte meg. Másutt pedig úgy fogalmazott:

„Az előző osztályommal most vagyunk a diplomaévben, éppen a diplomafilmeken dolgozunk. Bevallom, nagyon szeretem a tanítványaimat! A többi tanár is mindig hálával és köszönettel jön hozzám, hogy milyen jó osztályt vettem föl. Azt mondják, öröm velük lenni, jó őket tanítani, szeretik azt, amit képviselnek. Mindegyiküknek van egy saját felfogása, világlátása. Messze nem ugyanúgy látják a világot, mindenkinek megvan a saját szemszöge, a legfontosabb, hogy ezt a saját hangot, azt az ösvényt, amelyen haladnak együtt találjuk meg” – mondja lapunk megkeresésére Koltai Lajos.

„Ha kinek-kinek megvan az ösvénye, akkor én segítek, hogy azon végig tudjanak menni. Ha esetleg valaki rosszul lépett rá, akkor pedig segítségére vagyok abban, hogy korrigálni tudja, s legközelebb jó irányba induljon.

Azért veszem föl őket. Ez a hit végig kitart, most legalábbis így történt. Nagyon jó példa a most végző osztályom, mind a nyolc ember végig csinálta” – teszi hozzá.

Koltai Lajos elárulja, a diplomafilm készítése alatt is mindvégig igyekeznek azon az ösvényen maradni, ami a járható út számukra. Ahogy az operatőr fogalmaz: az ő feladata terelgetni a diákokat. „Nagyon fontos szó a tanítás mellett, hogy terelni kell őket a jó irányba. Nagyon nagy lehetőség, hogy minden félévben csinálunk filmet, így rengeteg időnk van arra, hogy megismerjük és fejlesszük egymást. Minden film arra van, hogy továbbjussanak és átmenjenek azokon a próbákon, amelyek a pályára lépés előtt szükségesek” – magyarázza Koltai.

Az operatőr szerencsésnek érzi magát, hiszen óriási pálya jutott neki, s most a megszerzett tudásból igyekszik minél többet átadni a fiatal generációnak. Mint fogalmaz: „Azt akarta a Mindenható, hogy ilyen pályám legyen – elképesztő alkotókkal és színészekkel dolgozhattam együtt. Most rendezem a harmadik filmemet, a többiben pedig mint operatőr dolgoztam. A világon mindenhol jártam, nagyon színvonalas munkákban volt szerencsém részt venni. Mindezt a tudást próbálom a diákjaimnak átadni.”

így a szaktanárok segítségével ebben segítenek a fiataloknak. „Amikor elkezdünk valamit csinálni, nullpont van, a nulláról kell építkezni, és azt a várat, amit fölépít valaki, azt csak ő teheti meg. Nem más. Ehhez vagyok én a segítség, a terhelő pásztor” – mondja.

A jövőbeli felvételiről elárulja, hogy a diákok általában három év után érkeznek valahonnan, ahol már diplomáztak és filmet is csináltak, és ezekkel az alkotásokkal jönnek bemutatkozni. „Mindig nagy öröm a felvételiztetés, mert lehet látni, hogy ezek a fiatalok hol tartanak. Én tényleg úgy viszonyulok hozzájuk, mintha stábtagokat, színészeket választanék egy filmhez.

Az operatőr szerint nagyon nehéz ma úgy megmaradni a pályán, hogy az ember végig meg tudja tartani a személyiségét, és azt, hogy miként áll a világhoz.

„Megpróbálok olyan embereket felvenni, akikről hiszem, hogy ez a képesség megtalálható bennük. Arra mindig nagyon vigyázok, hogy emberek is maradjunk, ne csak filmcsinálók!

Hála Istennek, az a nyolc ember, aki most diplomázni fog, teljesen rendben van ilyen szempontból. Így választottam őket, és most is így fogok választani. Bennem van egy alap szeretet és egy alap nyitottság azok felé, akik hozzám jönnek. Egy napon szeretném őket megölelni, reméljük, ez a következő osztályomnál is így lesz majd. Remélem, hogy jönnek – és sokan jönnek majd –, hogy lehessen válogatni, hiszen válogatni mindig nagy izgalom” – magyarázza.

Az operatőr elárulja, a saját korábbi tanárai is mindig arra vigyáztak, hogy az ösvényről, amelyen végig kellett menniük, le ne essenek. „Két terelő kéz volt két oldalt, és még arra is vigyáztak, hogy nehogy megérintsenek bennünket, hogy aztán esetleg rossz irányba dőljünk. Hanem tényleg csak vezettek, hogy menjünk, menjünk, menjünk. Ez egy csodálatos feladat!”

Nyitókép: Koltai Lajos filmrendező a kamera mellett, a Sorstalanság című film forgatásán. Fotó: MTI/Sándor Katalin