Aki viccet csinál a tömegkultúrából – Balogh Borsa (Űrlénykirály) a Mandinernek
2022. augusztus 13. 14:31
Az Űrlénykirály, azaz Balogh Borsa egy dal erejéig szakított komolyan vevős vonulatával és megteremtette paródiáinak zenei megfelelőjét. A „TikTok-sztár” kitálal „rajongóiról” és elárulja őszülő borostájának titkát. Interjúnk, klipekkel!
2022. augusztus 13. 14:31
p
22
7
10
Mentés
Iszonyú jó név, hogy Űrlénykirály. Őrültebbik énedet takarja?
Ha lenne papírom arról, hogy művész vagyok, akkor azt mondanám, hogy ez a művésznevem. Jelenleg két területre terjed ki az űrlénykirályi tevékenységem: egy komolyra, ennek égisze alatt dalokat szerzek, zenéket írok, illetve egy komolytalanra, amelyhez a videóim kapcsolódnak. Ez utóbbiban „sztárinfluenszerként” fejtem meg az életet a „rajongóimnak”, vagy karaktereket utánzok. A Pénz, nők, hatalom című legújabb klipem ennek a két világnak az ötvözete. Semmiképpen sem komoly, de már zene.
Nem éppen Thomas Mann-i főhős a dalbeli alak. Igazából ez volnál te az értelmiségi máz alatt, egy kangörcsös suttyó? Vagy egyfajta szociokulturális tanulmányt énekelsz és táncolsz el a nyóckerről? Minek a jelképe ez a dögös és hátborzongató welness-nóta?
Nem érdemes ennyire túlgondolni. Zeneileg arra törekedtem, hogy egy nagyon egyszerű popdal legyen, egyszerű szerkezettel, könnyen befogadható, énekelhető refrénnel, a szövegvilágát pedig talán nem kell magyarázni… Aki nyitott szemmel jár a világban, annak szerintem a főhőst sem kell annyira bemutatni: egy nem éppen értelmiségi körökből származó, inkább a fiatal korosztályhoz tartozó karakter van a középpontban, akinek az énképe nem áll teljes összhangban a valósággal, és ezért gyakran megmosolyogtató a viselkedése. Nagyjából ennyi a lényeg.
Eddig nehezebben befogadható számok jellemeztek. Miért „lefelé barátkozol” itt, a Pénz, nők, hatalom-ban – ahogy egyébként a legtöbb videóparódiádban is?
A videóim kapcsán azt mondanám, hogy „arra barátkozom”, ahol a számomra szórakoztató dolgok történnek. Akadémikusok kerekasztal-beszélgetésein ritkán tudom szétröhögni magam, de ha a Blahán felszállok a hatosra, ott már azért elég jó párbeszédeket el tudok csípni.
Ünnepled vagy kiröhögteted, hogy még tömegkultúránk is rohad, elpumpedgabósodik?
Az első szó, ami a tömegkultúra kapcsán eszembe jut, az talán a szomorúság. Viszont utálok szomorúnak lenni, úgyhogy inkább megpróbálok viccet csinálni belőle, hogy elviselhető legyen. Ezt valaki érti, valaki nem, van, aki felháborodik rajta... Engem egyik sem zavar, sőt.
Rejtett nevelő szándék? Eskü, hogy nincs?
A társadalom nevelésére úgy gondolom azért vannak nálam kompetensebb személyek is. A cél elsősorban a szórakoztatás, ugyanakkor egyfajta legális emberkísérletként is tekintek a videóimra, a reakciókból, kommentekből könnyen lehetne írni egy ütős kis tanulmányt, lehet, hogy fogok is.
Honnan indul az egyre kiterjedtebb paródiamunkásság, ami – bocs – népszerűbbnek látszik a régebbi, komolyabbnak szánt zenei dolgaidnál?
Egyszer egy „valódi influenszertől” származó, nem túl jól sikerült félmondatot helyeztem zenei környezetbe, amely elég nagy derültséget váltott ki a közvetlen környezetemben, ezt követően elkezdtem hasonló hangvételű videókat készíteni, csak zene nélkül.
Lúzer maffiózó, fáradtan hős anyuka, műkedves kerközéposztálybeli – ilyen karakterek is a horgodra akadtak már. De miért influenszerekről szól a legtöbb opuszod? Ők fejezik ki legjobban ezt az átlátszóan rafkós korszakot?
Most inkább őszinte leszek, mint píszí. Tisztelet a kivételnek, de eléggé zavarnak az influenszerek. Bocsánat.
Kikből áll a közönséged mára? Komolyan mondtad imént, hogy „rajongóim”?
Rajongó? Már a szótól is hányingerem van, nyilván ezért is használom. A követők, illetve a közönség szempontjából talán a legizgalmasabb platformom mostanság a TikTok. Nagyon széles a skála, van, aki már akkor lájkolja és kommenteli egy új videómat, amikor még kábé ki sem raktam. Ők a kisebbség, ők azok, akik pontosan tudják, értik és érzik, hogy mit miért csinálok. Aztán vannak, akik számára maga a realitás, ha egy fáklyás felvonulást, szimpátiatüntetést szervezek Rubint Réka mellett a Portugál Nagykövetség elé.
Alapvetően nincs bennük sok tudatosság, a vezérelv inkább a spontaneitás, ha eszembe jut valami, ami szerintem szórakoztató, azt felveszem és már megy is ki. Az alapötlet és a kész videó között még sosem telt el fél óránál több, ha ennél több lenne, izzadságszagúnak érezném, és én nem szeretnék standupos lenni.
Szeretnél azért befutni, nemzeti intézménnyé válni? Megjegyzem, utolsó pillanat, őszülő borostával.
A nemzeti intézmény tetszik és reálisnak is tűnik, de szerintem két-három hét még mindenképpen kell hozzá. Nem baj, nem rohanok. A hamvasító a szakállamon a show része, jövőre leszek huszonegy amúgy.
Konkrét tervek a jövőre?
Pénz, nők, hatalom! Bár igazából már mindegyik megvan, szóval nem tudom.
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Tízpertizes a kontent, nohdacu nagyon komálom a Mester tikktakkos videóit, amelyekért ezúton is gigariszpekt, ha szabad ilyet, így, a nyilvánosság előtt. :-)))