Szabályos természet – ilyen lesz hamarosan a Mátyás-templom környezete

Írta: Móré Levente

Tervpályázat útján, komoly vita után választotta a Szentháromság tér zöldfelületének megújítására a Bírálóbizottság nyertes tervnek az Építész Stúdió munkáját (Vezető tervezők: Félix Zsolt, Pálfy Sándor, Ábrahám Tamás; szakági tervezők: Takács Dániel, Reith Anita, Varró Dorottya Munkatársak: Varga Katalin, Szántó Hunor, Polgárdi Ákos).

A háttér

A Szentháromság tér az elsők között került fel a nemzeti emlékhelyek közé, szerepe és jelentősége vitathatatlan. A téren az elmúlt években sorra újulnak meg épületek: 2014-ben befejeződött a Mátyás-templom teljes felújítása, majd a régi budai városháza épülete  újult meg 2019-ben és jelenleg is tart a Szentháromság téri volt és leendő Pénzügyminisztérium épületének rekonstrukciója.

Ez a Mátyás templom melletti tér a Budai Vár legtöbb változáson átesett területe. Mikor még a török idők előtt a mai Mária Magdolna-templom és a mellette lévő Táncsics Mihály utca környékére eső királyi székhelyen a magyarok, délebbre a Nagyboldogasszony-templom közelébe a németek költöztek, a Nagyboldogasszony-templom nyugati homlokzata előtt nem tér, hanem a keskeny Ötvös utca húzódott.

Az Európában megszokott középkori téralakítási rendszer, a főtemplom előtti főtér kiépítése itt nem volt lehetséges, hiszen e bazilika mellett egy temető, a Szent Mihály és a Szent László kápolnák álltak. A vásári játékok színhelyeként ezért a Fűszeresek és Szatócsok sora, a jelenlegi Tárnok utca szolgált.

Az elhúzódó ostrom, amelynek során Budát sikerült a töröktől visszafoglalni szó szerint romba döntötte a várat és teljesen átformálta a várost: 1696-ban már a maihoz hasonló teresedés nyílt a Nagyboldogasszony-templom előtt, a környéken pedig egyedül az Országház utca déli folytatásában álló sarokház maradt meg.

A Szentháromság tér ezt követően kettős szerepet játszott Buda életében (amire az elnevezései is utalnak): az egyik oldalán állt a városháza és a mészárszékek, a másikon pedig a Nagyboldogasszony-templom és a város plébánosi teendőit 1773-as feloszlatásáig fenntartó jezsuiták szemináriuma és konvinktusa (papi és világi iskolája), amely templom déli oldalán, a 16. századig temetőként használt területre épült 1715-ben. Ez az épület aztán egészen a századfordulóig, Schulek Frigyes Mátyás-templom rekonstrukciójának elkészültéig állt.

Ekkor az épület északi részét elbontották, amely közvetlenül ráépült a templomra; majd még 1906-ban, a Szentháromság tér rendezésének véglegesítése során úgy döntöttek, végleg lebontják a volt papnevelde épületét. Ezt követően állt itt egy kisebb, ideiglenes iskolaépület, majd 1937-ben (amikor még bőven zajlott a templom felújítása) itt tartották a Szent István-napi ünnepségek szabadtéri rendezvényeit.

amire az elhelyezkedése és a mellette futó házsor befejezetlen jellege is utal. A második világháborút követő időszakban – és azóta sem – sikerült megtalálni az ideális funkciót és elrendezést a terület számára, így a tervpályázatnak fontos célkitűzése volt: a jelenleg nagyrészt üres területről nyílik a legszebb rálátás a Mátyás-templomra, azonban fizikai állapota teljes mértékben lepusztult és méltatlan a most átépítés alatt lévő, illetve már felújított építészeti környezethez. A tervezők feladatának lényege tehát e közpark teljes megújulása, európai színvonalú park létrehozása volt.

A megoldások

A Szentháromság tér szinte a Vár mértani közepe, már ez a tény is megállásra készteti itt a látogatókat. A pihenéshez, nézelődéshez azonban kiszolgáló funkciók is kellenek: illemhely, turista információs pont, büfé, mobiltöltőhely és orvosi ügyeleti helyiség. Mint azt a pályázat kiírói is jelezték: természetesen jó lenne, ha ez a terület időszakos kulturális rendezvények befogadására is (kisebb műsorok, zenei fellépések, szabadtéri kiállítások stb.) alkalmas lenne.

A Magyarországra látogató turisták szinte mindegyike megfordul a Várban és a Szentháromság téren, az itt tapasztalható viszonyok, látványok, a modernitás foka, a tárgyak-eszközök fizikai állapota

A vázolt helyzet megoldását a történeti háttér figyelme bevételével alapvetően két irányból közelítették a pályázók: sokan nyitott teret alkottak, amely a Szentháromság térrel teremtett közvetlenebb kapcsolatot; míg mások – mint a nyertes Építész Stúdió – a valaha itt állt és máig hiányzó térfalat igyekezték pótolni.

A legtöbben kapcsolatot teremtettek a Halászbástya és a Szent István-szobor környezete, valamint a park között; de a park kialakításának módjában igen széles spektrumot fedtek le ötleteikkel a pályázók. Páran a föld alá süllyesztették a szükséges épületeket, esetleg a park déli oldalára szorították; de közlekedési rendszerek szerint is nagy volt a szórás. Egyes tervezők a terület alatti Hunyadi János út felől alagúttal és lifttel tették megközelíthetővé a területet a buszos turisták számára, mások inkább zárt zöldövezetként, szinte angolkertként képzelték el a telket sűrű növényzettel.

A döntés

„A Szentháromság parkot zöld oázisként értelmezi, ami képes arra, hogy környezete mikroklimatikus viszonyait javítsa. A telket zöld tömeggel – jelentős lombkoronájú fákkal – beépítve sikeresen ad választ a felmerülő városépítészeti kérdésekre” – emelték ki bírálói a nyertes pályamű értékelésében, amelyben felhívják a figyelmet a terv érdemeire is.

a telek területének a Tárnok utca szintjére való süllyesztése enyhíti a park környezetétől való elkülönülését; a zöldfelület és „kiállítófal” esti megvilágítása fénnyel átjárttá és ellenőrizhetővé teszi a területet; a Duna irányába néző gyilokjáró a tervezési terület körüljárhatóságát és a kedvező kilátást szolgálja; valamint szellemes, könnyed és olcsón megvalósítható megoldást ad a terv a várható, nagy és lökésszerű terhelésre is: ivókutak elhelyezését és mobilárusok jelenlétét javasolja, akik szükség esetén információs feladatokat is képesek ellátni, jelenlétük biztonsági szempontból is kedvező.

A táj- és kertépítészeti szakvélemény ugyanakkor hangot ad azon ellenvetésnek is, amely szerint jóllehet, a telek „zöld beépítésének” koncepciója figyelemre méltó, a terület gyakorlatilag teljes zölddel borítása és az ebből fakadó „felhasználói” előnyök (árnyékos pihenőhely) vitathatatlanok, mégis

A fák gyakorlatilag csak funkcionálisan vannak jelen, egyfajta „zöld napernyő” - hálózatként. A raszteres ültetés – és különösen a fák alatti tér teljes burkolása, gyep- és egyéb aljnövényzet nélkülisége – ökológiailag meglehetősen sivár rendszert eredményez. A szakvélemény odáig megy, hogy kijelenti: „egy ilyen kifinomult, a legapróbb részletekre is gondosan ügyelő épített környezet esetleg megérdemelt volna egy hasonlóan kifinomult zöldfelületet is maga mellé”.

Látható tehát, hogy alapvetően a szakértők között sem született konszenzus a győztes terv megvalósítását illetően – így bánjunk óvatosan a lelkesedéssel vagy felháborodással; az azonban biztos, hogy kíváncsian várjuk, mi forr ki a koncepcióból.