Az Ida regénye a legjobb tévéfilm díját nyerte el a Veszprémi Mozgókép Fesztiválon – Goda Krisztinát kérdeztük filmjéről és Gárdonyi regényének máig ható tanulságairól.
Goda Kriszta és az Ida regénye nyerte a Veszprémi Mozgókép Fesztivál Magyar Mozgókép Díját a legjobb tévéfilm kategóriában – a Gárdonyi Géza azonos című könyvéből készült adaptáció egy bátor nő történetén keresztül idézi fel a boldog békeidőket.
A rendezőt kérdeztük új filmjéről!
Farkas Anita interjúja.
***
Ida regénye – az előzetes
Hogyan talált rá erre a kevéssé ismert Gárdonyi-műre?
Valamikor kamaszkoromban olvastam először, aztán pár éve újra, és mindkét alkalommal nagyon szórakoztatónak találtam. De valójában nem az én dédelgetett álmom volt az 1934-es és 1974-es verziók után ismét filmre vinni, hanem Divinyi Rékáé, akivel ezer éve együtt dolgozom. Végül nagyon örültem, hogy megcsinálhattam, mert igazi kihívás volt, hogy ebből a romantikus régi regényből létrejöjjön egy ma is minden korosztály számára élvezhető romantikus film, amiben azért humor is van bőven. Szeretem ennek a történetnek a boldog békeidőket felidéző báját, tisztaságát, naivitását is, amiben olyan jó elmerülni, és aminek felidézésére szerintem óriási szükségünk van a pandémia, politikai konfliktusok és háború szabdalta, egyre félelmetesebb világban.
Nálunk talán kevésbé jellemző, de a külföldi filmesek gyakran fordulnak vissza a hasonló századfordulós női történetekhez, gondoljunk csak mások mellett a Jane Austen-adaptációk töretlen népszerűségére. Ennek mi lehet az oka?
Hogy a kivételek mindig nagyon érdekesek. Akkoriban, amikor egy nőnek nem sok szerep jutott – lehetett feleség és anya, cseléd, rosszabb esetben prostituált – , nehéz dolga, rengeteg konfliktusa volt annak, aki szembement a társadalmi elvárásokkal. Ilyen értelemben
aki máshogy akar élni, mint a környezetében lévők, a maga útját szeretné járni, és nem egész életében a férfiaktól függeni. Az, hogy hajlandó egy évre házasságot kötni valakivel csak azért, hogy ezzel megváltsa a szabadságát, forradalmi tett, sors. És mint ilyen, ma is tanulságos és érvényes lehet.
Annál is inkább, mert bár a nőknek most már sokkal nagyobb a mozgástere, a világ nagy része azért még mindig igen férfiközpontú.
Nem hiszek a kvótákban, annak a híve vagyok, hogy minden pozícióban a képességeknek, a rátermettségnek kell dönteni. De attól még igaz, hogy a vezetők többsége ma is férfi, a nők pedig sok munkakörben ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak. A filmes világban sincs ez másképp. Itthon kevésbé tapasztaltam, de külföldön abszolút jellemző, hogy ha egy rendező nő, akkor csináljon animációs vagy gyerekfilmeket, az akciófilm meg inkább a férfiak terepe. Nyilván vannak ebben is erős kivételek, és az utóbbi években némi elmozdulás is történt, de azért mégiscsak ez az alapállapot. És nem csupán azért, mert a szokásokon, berögzöttségeken mindig nehéz változtatni. Hanem mert a nőknek, ha tetszik, ha nem, ma is jellemzően sokkal jobban ki kell venni a részüket a gyerek és a háztartás körüli teendőkből. Emlékszem, amikor a kislányom megszületett, 2009-ben, örültem, ha délután négykor végre nem pizsamában kóvályogtam, annyi tennivaló volt körülötte. Nem véletlen, hogy
. Ami nem azt jelenti, hogy nem csináltam semmit, hiszen írtam meséket, forgatókönyveket, rendeztem színházat és reklámokat. De sok órára, akár napokra otthagyni egy kisgyereket, ami egy nagyszabású mozi forgatásakor elengedhetetlen; nem éreztem volna tisztességesnek.
Azután viszont jött a Veszettek, a BÚÉK és most ez a tévéfilm, amely nem csupán a történetvezetésben, de díszletekben-jelmezekben is pontosan megidézi az 1910-es években játszódó regényt. Igazi kosztümös filmet csinálni, mindenféle aktualizálás nélkül – manapság nem túl rizikós vállalkozás az ilyesmi?
Amellett hogy nagyon szeretem a kosztümös filmeket, ezért semmiképpen nem hagytam volna ki egy ilyen lehetőséget az életemben, az Idát amúgy sem igazán lehetett volna hitelesen feldolgozni másképp. Mert az alaphelyzet, azaz hogy valakit az apja hirdetés útján férjhez ad, a 21. században már nyilván nem állná meg a helyét.
Forgatás Veszprémben
Ugyanakkor ez egy meglehetősen nehéz, sőt költséges műfaj is, hiszen mindennek klappolnia kell az utcaképtől a lakásbelsőkön át a ruhákig és kiegészítőkig. Ezt hogyan oldották meg a szűkebb tévéfilmes költségvetésből?
A látványtervező Horváth Viktória és egy csodálatos berendező csapat segítségével.
Ugyanaz igaz a berendezésre is, mindent megkaptunk, amit szerettünk volna, nem kis részben Nagy Gábor berendezőnek és a kollégáinak köszönhetően. A ruháknál Kemenesi Tünde jelmeztervezőnek pedig volt egy nagyon érdekes koncepciója. Azt javasolta, hogy használjunk sok eredeti 1910-es öltözetet, mert az anyagok fényessége, esése nagyon jól fog mutatni, és ezeket vegyítsük replikákkal, illetve újonnan varratott darabokkal, így a végeredmény egyszerre hiteles, mégis friss hatású lesz. Ezért zömében eredeti, százéves ruhákat kölcsönöztünk Spanyolországból, de mivel ezek már elöregedtek, rengeteg javítást igényeltek, sokszor fakók, nehezek és melegek is voltak, később gyártott, korhű jelmezekkel színesítettük az összképet. Ami nagyon érdekes volt, hogy a bérelt régi ruhák nagy része 34-36-os méretű volt, ennyit változtak a nők az elmúlt száz évben. Ezért statisztának sokszor kamaszlányokat hívtunk, egyszerűen azért, mert csak ők fértek ezekbe bele.
Az, hogy az Ida regénye nem moziban vagy valamelyik streamingszolgáltató, esetleg nagy kereskedelmi csatorna kínálatában látható először, nem rombolja az esélyeit?
Ha csak a Duna TV-n négy évadot futott Csak színház és semmi című sorozatot veszem, ami egész szép sikert aratott, bizakodó vagyok. Nagyon sok múlik a jó forgatókönyvön és a színészeken. Mint most Ida szerepében Mentes Júlián. Sokféle szerepben láttam már őt jónak, de Idát mintha egyenesen rá szabták volna:az arckarakterében, a személyiségében van egyfajta századfordulós ártatlanság, ami jót tett ennek a karakternek. Vagyis nem csak a külső tényezők befolyásolják, hogy sikere lesz-e valaminek, vagy sem. De tény, hogy például pont egy kosztümös film vagy sorozat esetében nagy kihívás kevés pénzből dolgozni. Az Ida esetén úgy érzem, sikerült megtalálnunk a balanszot, és a végeredmény elég látványos lett.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Az új évet több százan balatoni fürdéssel kezdik minden esztendőben. A szigligeti újévi csobbanásra már most készülnek a jeges víz rajongói.
Ferenc pápa békepárti, Joe Biden sorosista, Magyarország Brüsszel ellenzéke, Magyar Péternél meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Összefoglalónk!
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Százharminc vádpontot fogalmaztak meg a Manchester City ellen az utóbbi idők egyik legnagyobb sportperében, most mégis rangadót játszik a Bajnokok Ligájában.
A demokraták nagyon nem örülnek az ukrán elnök döntésének.
