Mit takar az ellenforradalom fogalma és hogyan értelmezhető az korunkban? Többek között erről szól a Kommentár folyóirat új száma.
Megjelent a Kommentár új lapszáma, fókuszban az ellenforradalommal.
„Új korszak jön, új kihívásokkal” – ígéri Hegedűs Zoltán történész Posztcovid világ című tanulmányában. Mint írja, a nyugati ember azt hitte, rövidesen visszakapja „avokádókrémjét és tengerparti nyaralásait”, ám a járvány újabb hullámokban tör ránk, elhúzódó védekezésre lesz szükség. „Egy ilyen cezúra után a világ nem áll vissza a régi rendbe.” A forrongás közben megnőtt az állam szerepe, de a globalizáció is előre tört a közösségi médiában, az egyik új áldozat az Európa-bajnokság volt.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet elemzője a globalizáció történeti dinamikáját és az új világhegemónia kialakulását figyelembe véve mutatja be: téves volt a nézet, hogy az Egyesült Államok végleges győzelmet aratott a Szovjetunió bukásával,
„talán a korábbinál is élesebb geopolitikai küzdelem és egy új hidegháború időszaka következhet”.
Fordításban közli a la pÉric Zemmour francia író esszéjét: egy olyan időszakot idéz fel, amikor még „a magánélet az magánélet volt, a nyilvánosság pedig nyilvánosság. A szent a rituáléhoz tartozott, a törvény pedig a Köztársasághoz”. Zemmour felidézi, hogy berber-zsidó családjának a francia kultúra elfogadása természetesen volt. Sorai éles szembenállást mutatnak a mai bevándorló társadalmak disszimilációs törekvéseivel.
Nádor Koppány Zsombor teológus a keresztény axiómát keresi írásában. „Mivel sem a piac, sem az állam, sem a tudomány, sem a jog nem tudsz ethoszt teremteni, léteznie kell egy olyan igazságnak, amely nincs alávetve a konszenzusoknak, hanem megelőzi azt. Így jutunk el a transzcendenciához, melyet viszont leginkább a kereszténység képes felkínálni.” A szerző szerint a kultúrával kapcsolatban a keresztény hit megadja azt a szabadságot, hogy Istenbe fektetett bizalmunkból fakadóan bátran lehetünk minden olyan valósággal szemben szkeptikusak, amely kevesebb, mint Isten.
Érdekes ellentmondásra mutat rá Tóth I. János filozófus:
a világban zajló népesedési folyamatokat egyaránt jellemzi a túlnépesedés és az „alulnépesedés”.
Miközben Afrika és Nyugat-Ázsia népeit a népességrobbanás, addig Kelet-Európa és Kelet-Ázsia országait a népességfogyás jellemzi. Az északi féltekén egészen pontosan 38 országban csökken a népesség. A szerző szerint a népesség exponenciális ütemű növekedése rossz, ám kiemeli, hogy az ökológiai megfontolásokból támogatott „öngyilkosság” hasonlóan értelmetlen.
Veszprémy László Bernát történész a jobboldali cselekvő szociálpolitika példáit idézi fel a húszas évek elejéről. Mivel a nyomor többé-kevésbé végig jelen volt a Horthy-korban, sokan a kialakult vagyoni helyzet társadalmi igazságosságon alapvó megváltoztatásában, vagyis újraosztásban gondolkodtak. A szerző szerint ellentétben a szocialista történetírás tételeivel, a szociális gondolat igenis jelen volt a korai Horthy-korban, noha általában erősen antiszemita köntösben.
Az ellenforradalmár gondolkodás csomópontjait vázolja fel Csejtei Dezső filozófiatörténész: miután a szerző tisztázza, mi az ellenforradalom, megnevezi a csomópontokat is: Edmund Burke és Joseph de Maistre, aztán Juan Donoso Cortés, őt követi Nyikolaj Bergyajev és Oswald Spengler, végül Roger Scruton és Molnár Tamás zárja a sort.
Nyirkos Tamás politikai filozófus az „ellenforradalom” fogalom genezisét igyekszik kimutatni. A szó valamikor 1789 őszén jött létre, jelentésének lényege
a történelem visszaterelése a forradalom előtti hagyományokhoz.
Nánay Mihály történész az 1919-es magyar ellenforradalomról írt alapos tanulmányt. Mint a történész kimutatja, az ellenforradalmi mozgalom összetett társadalmi-eszmei háttérrel bírt, számos politikai párt, társadalmi szervezet és erőközpont összessége alkotta. Mindazonáltal céljuk egy volt: a Károlyi-Berinkey-féle forradalmi berendezkedés, majd pedig a kommunista diktatúra megdöntése.
Molnár Tamás ellenforradalmáról ír Pető Zoltán eszmetörténész. Molnár 1969-ben írt könyvet az ellenforradalomról, melyben a fogalmat megvédi, szimpátiával kezeli. Molnár megkísérelte megfejteni: miért buknak el a forradalmi tendenciákkal szembenálló mozgalmak? Alapvető ellentmondás, hogy a legtöbb történész szerint a forradalom alapvetően pozitív, felszabadító dolog, még akkor is, ha véresebb, mint a korábbi, elnyomónak nevezett rezsim. A szerző szerint végső soron Molnár álláspontja inkább rezignált, mint harcos ellenforradalmári.
A Kommentár folyóirat főszerkesztője, a Terror Háza kutatási igazgatója, Békés Márton „Kultúrharc-készültség” címen közöl írást, választott szlogenje Kornis Gyulától származik, aki szerint „a kultúra szellemi hatalmat jelent, ez a szellemi hatalom az egyik legfőbb forrása a fizikai hatalomnak”. A szerző megállapítja, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő fele Orbán Viktor kormányzása alatt telt el,
a cél, hogy ez kulturális korszakká váljon.
Ennek eszköze a konfliktus és konszenzus arányainak megtalálása Carl Schmitt és Antonio Gramsci nyomán.
A folyóirat fordításban közli még Jean Renaud írását „Mit jelent a jobboldaliság?” címmel, interjút tartalmaz továbbá Alan de Benoist-val, újra közli Molnár Tamás egy írását Charles Maurras-ról és gróf Sigray Antal írását a nyugat-magyarországi ellenforradalomról.
Ezen felül a Kommentár friss száma tartalmaz még könyvválogatást az ellenforradalomról szóló, magyarul megjelent művekről: gróf Joseph de Maistre: Elmélkedések (ismerteti: Bódi Ábel); António de Oliveira Salazar: Békés forradalom (Pogrányi Lovas Miklós); Plínio Correa de Oliveira: Forradalom és ellenforradalom (Czopf Áron); Molnár Tamás: Az ellenforradalom (Uhel Péter).
A Kommentár a mostani korszakról szóló könyvek bemutatásával zárul: G. Fodor Gábor „Az Orbán-szabály” c. könyve (ismerteti: Fekete Rajmund), a Mernyei Ákos és Orbán Balázs által szerkesztett Magyaroszág 2020 (Veszprémy László Bernát); a Századvég által kiadott Magyarország 2021 (Deák Dániel); s végül az Összetartozunk: Magyarország 2010-2020 c. kiadvány kerül ismertetésre (Sinkovics Ferenc).
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Kiss-Hegyi Anita kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár a kultúra hídszerepéről és a 26 országban jelen lévő Liszt Intézetek missziójáról.
Az együttműködés és az összefogás nem csak a politikai elit, hanem a kultúra és a civil szféra feladata is.
A világhírű magyar borkultúra tovább növelheti ismertségét egy újraéledő hagyomány által. A Márton-naphoz kapcsolódó újbor ünnepe új kapukat nyit a hazai vendégforgalomban és az átalakuló borpiacon is.
Rod Dreher döbbenetes tapasztalatról számolt be: Londonban a kormány egyszerűen letiltotta az oldalát, mert a migráció veszélyeiről írt.
Az ünnepi eseményen átadásra kerülnek majd a Mandiner-díjak is.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
