Az egész estés mesék palettáján számomra a csúcs a Sárkány és papucs. Egyszerűen zseniális film! Már középiskolás voltam, amikor először láttam. ’90 után Székelyudvarhelyre jártam líceumba, és ott hívta fel rá a figyelmemet egy lány, akibe akkoriban szerelmes voltam. »Csajozós rajzfilmként« indult tehát nálam. (Nevet) Arra is emlékszem, hogy nagyon rossz minőségben tudtuk csak megnézni. Ez az egyetlen olyan rajzfilm, amit különböző korszakaimban – átlag 5-7 évente – mindig újranézek. Nem tudok betelni a poénokkal, a gegekkel, a rajzokkal, azzal, amilyen hangulatot áraszt, ahogyan ironizál, vagy ahogyan belehelyezkedik egy kultúrtörténeti utalásrendszerbe, miközben mesetoposzokkal operál. Ha az irodalomban keresnék hasonlót, talán olyan, mintha Rejtőt olvasnék. Ugyanaz az érzet. Rejtőt is hétévente újraolvasom egyébként.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd