Éppen ezért az elmaradó megrendelések miatt visszatért egy időre a kisplasztikákhoz. Amikor 70 éves lett, akkor is a Fészekben jött össze a művésztársadalom, a meglepetés pedig az volt, hogy két színész Savoyai Jenő lovasszobrának „öltözött”, az egyikük volt a híres hadvezér, a másiknak pedig a ló szerepe jutott.
Róna József élete végéig alkotott. A műterméből messzire hallatszott Beethoven muzsikája, amikor pedig hazafelé tartott, a lakása környékén élő kisgyerekekhez mindig volt egy jó szava, a hosszú szakálla miatt csak Mikulás bácsinak hívták a kicsik. Idős korában az ars poeticáját is megfogalmazta, ezt is rá jellemző könnyed stílusban:
„Azt hiszem, hogy nekünk, művészeknek a művészetet nem magyarázni, hanem – mint a csókot – gyakorolni kell, mégpedig szeretettel. A magyarázást vagy félremagyarázást, azt hiszem, legjobb a hírlapírókra bízni.”