Áttételesen igen – Zalaegerszegen egészen pici koromban egy televíziós műsort látva kezdtem el táncikálni, és a szüleim elmondása szerint jól mozogtam. A legelső táncos élményem viszont egy farsangi mulatsághoz kötődik, amikor édesapám a 3+2 együttes lemezére, a Vörös bort ittam az este című nótára készített nekem egy koreográfiát. Apám nem volt táncos, valahogy mégis működött. Így kerültem be gyerektáncosként a Zalai Táncegyüttesbe, ahol tizenhárom évesen már a felnőttek között táncolhattam. Zalaegerszegen a nyolcvanas években még a táncházmozgalom előtti táncstílus dívott, de aztán felbukkant a színen Varga János Boxos, aki rávilágított, hogy mi is a néptánc lényege. A kilencvenes évek elején ő vitt magával bennünket táncokat gyűjteni Erdélybe és Gyimesbe, a Nyárád és a Maros mentére, illetve a Mezőségre és Kalotaszegre.
Ott tapasztaltuk meg, hogy a néptánc ott még élő hagyomány,
mindenki tudja, hogyan vannak a lépések és a figurák. Ezeken a gyűjtőutakon pedig nemcsak a táncosokkal, hanem a hagyományőrző zenészekkel is szoros barátságba keveredtünk.
Ekkoriban kerültél fel Budapestre is?
Ez pár évvel később történt, amikor 1997-ben Zsuráfszky Zoltán, a Budapest Táncegyüttes vezetője megkeresett. Március 9-én megünnepeltem a 18. születésnapomat, és másnap már próbára siettem Budapestre. Korábban csak kétszer jártam a fővárosban, akkor is hoztak-vittek, úgyhogy nekem akkoriban még az is hihetetlennek tűnt, hogy a metró a föld alatt halad. De odahaza eligazítottak, hogy ha az Erzsébet téren leszállok a Volánbuszról, onnan átmetrózom a Moszkva térre, amikor feljövök, ott áll előttem a Vár. Amikor a mozgólépcsőn a felszínre érkeztem, tényleg stimmelt, előttem magasodott egy várszerű épület, úgyhogy azzal a lendülettel be is robogtam, és kérdeztem a portást, hogy hol lehet itt átöltözni, mert engem várnak a próbára. Kiderült, itt sehol, mert ez a Magyar Posta székháza, a Postapalota. Na, ekkor már semmit sem bíztam a véletlenre, bepattantam egy taxiba, így jutottam el a Szentháromság tér 6-ba. Dohányzó fiatalként a bal fülem mögé tűztem egy cigarettát, amiről teljesen elfeledkeztem, beestem a próbára, két órán át nyomtuk a táncot, mint az őrültek, és csak az öltözőben vettem észre, ahogy a bal oldalamon a dohány folyt a fejemre. Ezzel a mókás történettel érkeztem meg Budapestre.