„Tessék megnyugodni!” – Cseke Péter az SZFE-vitáról
2020. szeptember 17. 11:13
„Hiszek abban, hogy ez a szakma meg tudja találni az egyensúlyt, de a megújulás nem megy nyitottság nélkül” – mondja Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója az SZFE körül kialakult állóháborúról. Az idén érdemes művész díjjal jutalmazott színművész tőle eltérő világlátású rendezőket is meghív a színházába, és azt tanácsolja a most hangos tiltakozóknak: adjanak esélyt a változásra.
2020. szeptember 17. 11:13
p
0
0
144
Mentés
Őry Krisztina interjúja
Ön 2008 óta vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat, és 5 éve tanít a kaposvári egyetemen. Mennyire ér el vidékre a Vas utcai csatazaj?
Kecskeméten egyik éjjel körberagasztották a színházat piros-fehér szalaggal. Este, sötétedéskor, 20.17 perckor érkezett négy fiú és egy lány az épülethez. Ismernek engem jól,
tudják, hogy a kecskeméti színházban nincs véleménykordon.
Miért nem jöttek oda fényes nappal, és miért nem vállalták a véleményüket? Költői kérdés.
Sokat beszél most kollégákkal telefonon? Vidéki színházigazgatókkal, színészekkel, tanítványokkal?
Nem többet, mint általában.
Nem nyomja rá a bélyegét a színházi munkára, hétköznapokra, ami Budapesten lázban tart bizonyos köröket?
Igyekszünk dolgozni végre, most, hogy elindulhatott az évad. Az elfajult vita az egyetemen valójában a hallgatóknak a legrosszabb, hiszen nem kezdődött meg rendben a tanítás. Ezt sürgősen orvosolni kellene. A járványhelyzet miatt egyébként is sokszorosan nehezített a helyzete az oktatásnak és az előadóművészetnek. Ezt fokozni nagy felelőtlenség. A szenvedély mozgat minden művészt és alkotót, de a szenvedély nem azonos a kiabálással, sárdobálással. Súlyosan téved, aki ezt összekeveri. Van néhány kolléga, aki nagyon helyesen úgy döntött, marad az egyetemen, és megvárja, mi történik. Úgy gondolom, ez lenne a helyes magatartás. Ha bebizonyosodik, hogy korlátozzák őket, akkor érthető, ha felállnak. De hogy még el sem kezdték az együttműködést, máris prejudikálják a meg sem történt eseményeket, az szomorú.
Tud a tanítványai közül olyanról, aki csatlakozott a demonstrálókhoz?
Igen. Többen vannak, akik csatlakoztak, és vannak jó néhányan, akik nem. Ezt természetes dolognak tartom. A diákság hevülete tulajdonképpen dicséretes. Ki legyen lánglelkű, ha nem a fiatalok? Mondom ezt úgy, hogy magam is nagy forradalmár voltam. De attól tartok, nem néznek körbe a világban elég körültekintően ahhoz, hogy megértsék:
az általuk olyan nagyon vágyott szabadságot nem a bezártságon keresztül tudják elérni.
Nem akkor lesz valami jó, ha változatlan, hanem ellenkezőleg, ha nyitott. Én magam a színészképzés során – ötödéves színész osztályom van Kaposváron – nyitott, különböző nézetekhez igazodni tudó személyiségeket igyekeztem nevelni. Egy előadás megszületésekor a rendező elképzelése érvényesül, ezért is fontos, hogy sokféle véleményt, igazságot, sokféle életszemléletet ismerjenek meg a hallgatók.
Színészek, rendezők sora ír nyílt leveleket, mindenki üzenget mindenkinek. Ami most történik, még messzebb taszítja egymástól a színházi világ amúgy is kétfelé szakadt táborát. Hova fog ez vezetni?
Hasonló nehéz helyzetem volt, mikor 13 évvel ezelőtt kineveztek a Kecskeméti Színház élére.
Azt is mondhatnám, össztűz zúdult rám.
Akkor egy év türelmet kértem. Egy év múlva a kritikusok vezéralakja, Koltai Tamás odajött hozzám, és bocsánatot kért – nagyon díjaztam. Ez az emberi nagyság. Így kellene most is eljárni. Megvárni és meglátni, hogyan működik az új vezetés, és amennyiben a kuratórium által tett ígéretek teljesülnek, örömmel lehet nyugtázni, ha pedig nem, akkor helye van a tiltakozásnak, a nyitott, de határozott tárgyalásnak.
Az ön által vezetett színházban több olyan rendező is megfordult, aki most a tiltakozók között van. Nyilván másképp gondolkodnak a világról, mégis tudtak együtt dolgozni. Mi kell ehhez?
Nekem van egy világos értékrendem, ez közismert. De
ez nem akadályoz meg abban, hogy különböző világlátású rendezőket hívjak a színházba rendezni,
akik egyébként rendszerint nagy sikert érnek el. Hozzáteszem, szeretnek is Kecskeméten alkotni. A különbözőségünk lehet előny is, kinyithatja a megértés tágasabb kapuit. Meggyőződésem, hogy mindenhol a vita, a versengés visz előre. A sportban, a politikában, a tudományban szervezett módon tudnak helyet adni a vitának. Miért nem tudjuk ezt a művészetben is életre hívni? A vita a fejlődés kulcsa. De
a vita nem az, ha befogott füllel kiabáljuk a saját vélt igazunkat.
A politikai megosztottság a szakmában mára odáig jutott, hogy nem elég, hogy két különböző színházi egyesület van (a Magyar Teátrumi Társaság, illetve a Magyar Színházi Társaság), az utóbbi tavaly a magyar színházművészet éves seregszemléjéből, a POSZT-ból is kiszállt, a két oldal mára szinte párbeszédre képtelen. Ezt a szembenállást viszik most tovább a színi növendékek is. Mit mondana nekik?
Számomra a művészi munka lényege a megújulás. Mindig az vitt előre a pályámon, ha képes voltam megújulni, meghallgattam másokat, bíztam másokban, munkát tudtam adni vagy szerezni nekik. A megújulás nem megy nyitottság nélkül. Nyitottnak kell lenni az újra, a másik nézőpontra, véleményre, és el kell hinni, hogy a másik véleménynek is pont annyi létjogosultsága van, mint a sajátunknak. A szakmai vita, az egyet nem értés szükséges és éltető energiákat szabadíthat fel. A vita azonban nem hergelést, nem egyetlen igazság mindenek fölé helyezését jelenti. Jó lenne, ha az intézményen belüli ellenzők hangját is hallhatnánk, hiszen biztosan van, akinek nem tetszik a jelenlegi állapot.
Mire számít, nyugvópontra juthat az egyetem ügye a közeljövőben?
Hiszek abban, hogy ez a szakma meg tudja találni az egyensúlyt. Ehhez, ha tanácsolhatok valamit: tessék megnyugodni! Ha ez megtörténik, üljünk le, és beszéljük át higgadtan. Képesnek kell lennünk – épp a jövő generációinak érdekében – elfogadni egymás véleményét, világlátását, hogy – ellentétben egy kollégának a médiában elhangzott nyilatkozatával –, ezen az Istentől megáldott Magyarországon a rend, a derű és a szeretet uralkodhasson.
Különleges zenei programmal indul az április a fővárosban: április 3. és 5. között ismét megszervezik a Budapest GipsyFestet, ahol a roma zenei élet színe-java megfordul majd. A programokról és a rendezvény küldetéséről kérdeztük a főszervezőt, Rostás Mihály Mazsit. De lapunknak Tóth Gabi is vallott arról, milyen kapcsolat fűzi ehhez a kultúrához.
Csernus pontosan ismerte a Partizán-interjúk precedenseit, ennek megfelelően készült fel, és nem hagyta magát becsapdázni Gulyás számonkérő narratívájába.
A kormányfő beszélt a Pride-párti tüntetésekről, a magyar falukról, a családközpontúságról, az inflációról, valamint a brüsszeli háborús készülődésről is. Összefoglalónk!
A Kuratórium végre legalább az alaplépéseket megtehetné. Új vezetőség, fegyelmi bizottság, akik feladata a főkérdés feltevése minden diáknak - "Akar-é a továbbiakban tanulni, vagy marad foglalónak?" Ha marad foglalónak, kirúgás és mivel az egyetemnek már nem tagja, nem is lehet foglaló, tehát az egyetemről karhatalmilag is eltávolítható! Ehhez elég max. 1 hét és rend van!
Kérdem :az elmúlt röpke 70 évben mikor volt rá alkalom hogy a konzervatívabb művészet ,netovább gondolat be tegye a lábát az szfe-re. Megmondom soha .
Márpedig ,ahhoz hogy széles(ebb) látókörü (sokoldalubb)emberek jöjjenek ki az egyetemről ez elengethetetlen.
Nyílván nem az a megoldás , amit egyesek primitív módon felvetnek ,hogy csináljon magának saját egyetemet a kuratórium ,mert az újból csak az előbb leírt problémát erősíti a szűklátókörüséget.
A művészet legyen az bármelyik ágazata nem lehet jobb vagy baloldali .
Mert ha ez bekövetkezik egy olyan kultúrharc veszi kezdetét ahonnan soha többé nem lehet kizárni a politikát.
Ezáltal az egész ágazat lealacsonyodik egy politikai harctérré.
Ha ez a cél jó uton járnak !
Akármelyik oldalról nézzük.
Szegény Cseke Péter gyermetegül naív. Képtelen vagyok hinni abban, amiben Ő--állitólag--hisz, jelesül a
LEHIGGADÁSBAN ÉS A LEHIGGADT TÁRGYALÓKÉSZSÉG-BEN, MINT REALITÁSBAN.Adja az Úr, hogyy tévedjek!