A történelem könyörtelen körülményei miatt máshogy látja a világot Karaffa Attila, a Felvidéken élő fotóművész, aki dunaszerdahelyi alpolgármester is. Az ő szemszögét mutatja be a pénteken Székesfehérváron nyílt fotótárlat – olvasható a feol.hu-n.
2020. január 28. 12:14
p
0
0
3
Mentés
Felvidéki szemmel a címe annak a fotókiállításnak, mely múlt héten nyílt a Kisfaludi Közösségi Házban. A Karaffa Attila alkotásainak kiemelt darabjait felvonultató tárlatot Rajkovics Péter író nyitotta meg.
A megnyitón a beszámoló szerint Karaffa úgy fogalmazott: „Azt szeretném a képeimmel bemutatni, hogy az objektíven, a lencsén keresztül hogyan látom én a mi sorsunkat, illetve az egyetemes magyarság sorsát. Minket másodrendű állampolgárként kezelnek, de mi mégis, ennek ellenére is tartjuk a magyar nemzethez való ragaszkodásunkat.”
Mint a cikkben olvasható, a művész harminchárom éves korában állított ki először, szülővárosában, Dunaszerdahelyen. A kiállítások kétévente követik egymást, vagyis kétévente állít össze műveiből egy új kollekciót, melyet a születésnapjához közeli napon tár a szerdahelyi nyilvánosság elé, majd onnan indul, egyfajta vándorkiállítássá gyúrva, sokfelé bemutatni az alkotásokat. Karaffa Attila most lesz negyven, ennek megfelelően a Kisfaludon látható tárlat a harmadik ilyen gyűjtemény, de már dolgozik az alkotó a negyediken, amelyet jövőre láthat szülővárosa, majd a Felvidék és remélhetőleg az anyaország közönsége is.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
p
0
0
10
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. január 28. 22:56
Oké, de a számok valahogy nem stimmelnek. Ha kétévente állt ki, akkor 39 évesen a 4., 41 évesen az 5. kollekciójának kellene összegyűlnie.
Ha ez a harmadik, ha 3 évente jön össze egy kiállításra való anyag. Végül is mindegy, a képek ettől még biztosan nagyon szépek, pláne, hogy polgármesterként műveli a fotózást.
Hadd idézzem Szabó Dezsőt: ( ) ilyen szellemi hagyaték mellett ma a legnagyobb akaratú és hitű, legszélesebben emberi formája az életnek: magyarnak lenni.