LUX-díj: kisebbségi filmeket díjaztak Strasbourgban

Vendégmunkások élete, kisebbségi létforma, AIDS-aktivizmus – ezeket a témákat járják körül az idei LUX filmdíj döntős alkotásai. Az Európai Parlament (EP) évente átadott díjáért 2004 óta számos film versenghetett, mely művek általában kontinensünk kulturális sokszínűségét, az európai nép identitását, az itt élők életét vagy valamilyen aktuális társadalmi kérdést hivatottak bemutatni. Az idei díjátadót november 14-én tartották Strasbourgban.  

„A LUX filmdíj a kulturális és nyelvi sokszínűségünket, kreativitásunkat magában foglaló európai filmkészítés előretolt bástyája” – fejtette ki véleményét Antonio Tajani, az EP elnöke a keddi ünnepélyen. A nemzetközi zsűri évente három filmet választ, melyet az Unió összes tagállamában – az adott nyelven feliratozva – bemutatnak, így a művek által egy határokon átívelő kulturális közösség jöhet létre a tagállamok polgárai között.

A zsűri idén is kiválasztott három művet: a német-bolgár-osztrák koprodukcióban készült Western, a svéd-norvég-dán együttműködésből született Számi vér (Sameblod) és a francia 120 dobbanás percenként (120 battements par minute) című filmeket.

Az idei döntősök

Valeska Grisebach Western című alkotásában egy átlagtól eltérő vendégmunkás-történettel találkozhatunk. Átlagtól eltérő, ugyanis nem a Nyugatra vándorolt kelet-európai munkások életébe nyerhetünk bepillantást, hanem éppen fordítva; a Bulgáriában dolgozó németek mindennapjait ismerhetjük meg.  Az művet ez idáig is több díjra jelölték, Cannes-ban az Un Certain Regard szekcióban versenyzett, míg a Jameson CineFest - Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat nyert. 

Robin Campillo 120 dobbanás percenként című alkotása a kilencvenes évek Párizsát mutatja be, a korabeli AIDS-aktivizmust középpontba helyezve. A filmet a 70. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, ahol négy díjat is nyert, a keddi, strasbourgi díjátadón pedig különdíjjal méltatták. A mű hazájában alkotott sikerét szemlélteti, hogy Franciaország hivatalos nevezettjének választották az Oscar-díj Legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

A harmadik – végső győztesként kihirdetett –, Számi vér című svéd-norvég-dán alkotás a harmincas évek Svédországában játszódik.

A végső győztes

A Számi vér főszereplője egy kisebbségi csoporthoz, nevezetesen a számi (lapp) néphez tartozó lány, aki a neki szánt sorson – az állattartó hegyi életmódon – változtatni szeretne: hátrahagyni a közeget, amiben nevelkedett, továbbtanulni, városi életet élni. 

A film elején a főhőst mint idős nőt ismerhetjük meg, aki testvére temetésére látogat újra szülőföldjére. Már a kezdetektől nyilvánvaló: nem szeretne egykori otthonába visszatérni, közösséget vállalni az ottaniakkal. A látogatás azonban mégis megérinti, visszaemlékszik fiatalkorára; a megaláztatásokra, amit a svédektől szenvedett el (kisebbségi származása miatt), és a nehéz helyzetekre, amik révén végül hátrahagyhatta a neki szánt sorsot. A lány fiatalkori viszontagságait, az önmagával és a külvilággal folytatott vívódásait szemlélteti a történet. 

Amanda Kernell alkotását számos díjra jelölték már: ez idáig 14 nemzetközi filmdíjat nyert; köztük a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Hullámtörők-díjat, kedd óta pedig a LUX-díjat is magáénak tudhatja. Az elismerést Antonio Tajani, az EP elnöke adta át a film két szereplőjének, Lene Cecilia Sparrok és Mia Erika Sparrok színésznőknek. A testvérpár – akik a filmben is testvéreket alakítanak – ezt követően hagyományos számi viseletben – egyikük számi nyelven – mondott beszédet. 

„Ez a díj egyfajta kárpótlás az idősebb számi generáció tagjai számára, akiknek el kellett viselniük, hogy kevesebbnek, kevésbé értékesnek és intelligensnek kezelik őket” – állította Lene Cecilia Sparrok, aki elmondta: nagyon fontosnak tartja a számik problémáját, amire ez a film is ráirányítja a figyelmet. „Nagyon örülünk, hogy itt vagyunk, hogy a számik még léteznek és mi is még élünk” – tette hozzá.

A keddi ünnepséget követően Bocskor Andrea, az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának néppárti alelnöke is gratulált a rendezőknek. Véleménye szerint ez „a film jól bizonyítja, hogy a kisebbségi nyelvek értéket jelentenek Európa számára, ezért különösen fontos, hogy támogassuk és védjük őket. A nyelvi sokszínűség olyan közös kulturális kincs, amelyre méltán lehetünk büszkék”.